Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

89 felelt, a perrendtartásnak 236. §-a alapján részére odaítélt eskü letétele esetén pedig a kereskedelmi törvény 348. §-a szerint a kereset alapját képező vételügylet alperesre nézve kötelezőnek lenni megszűnik, annálfogva az utóbbi esetben igazolva lévén, hogy a kereseti áru a kikötött minőségnek meg nem felelt, felperest keresetével elutasítani kellett. (1888 május 11-én 4587.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 25 frt 50 kr. tökét, ennek 1888. évi január 2-tól járó 6°/0 kamatát nyolcz nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti átut felperestől megrendelte és átvette, de azzal a kifogással él, hogy az a kikötött minőségnek meg nem felelvén, felperesnek rendelkezésére bocsátotta. A NB. alatti szállító levélből az tűnik ki, hogy alperes az árunak Kassára érkezéséről 1887. évi november 21-én délelőtt értesíttetett. Ez az értesítés, tekintettel arra, hogy alperes a Kt. 345. § a értelmében az árut ellenkező megállapodás vagy helyi szokás igazolásának hiányában azonnal átvenni tartozott, az átvétellel egyenlő hatályúnak tekintendő. Minthogy pedig a hivatkozott törvény 346. §-a szerint, más helyről küldött áruban tapasztalt kellő hiány miatt történt rendelkezésre bocsátásnak joghatálya csak abban az esetben van, ha az áru — a mennyiben ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges — az átvétel után haladéktalanul megvizsgáltatott és a rendelkezésre bocsátás azonnal megtörtént, s minthogy alperes azt, hogy a haladéktalan megvizsgálás lehetséges nem lett volna, nem is állította, sőt az azonnali megvizsgálás szükséges volta az áru természetéből is következett, nyilvánvaló, hogy a NB. a. posta-feladóvevény szerint csakis 1887. évi november 24-én történt rendelkezésre bocsátás elkésett s az áru nem kifogásoltnak tekintendő ; de annak tekintendő akkor is, ha az árunak a NB. a. szállitó-levél szerint 1887 november 22-én délelőtt történt átvétele vétetik irányadóul, mert a rendelkezésre bocsátás ebben az esetben is csak két nap múlva, tehát nem azonnal történt. Ennélfogva az elsöbirósági itélet megváltoztatásával alperest a kereseti tőke s annak nem kifogásolt kamatában el kellett marasztalni. ((889. évi január 30-án 5252. sz. a.)