Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

74 egyrészt vádlott vallomásából az derült ki, hogy H. Albertnén nemi vágyát kielégíteni akarta, annak czélzatával megszólította a nevezett sértettet német nyelven, mire az mondá, hogy nem tud németül, erre átkapta derekát és szoknyáját igyekezett felemelni, de további ténykedésében az oda jövő tanuk által megakadályoztatott ; másrészt pedig ugy a sértett, valamint a kihallgatott tanuk szerint vádlott a sértettet, miután az kijelentette, hogy nem tud németül, a földre levágta és reá feküdt, de H. Albert és H. Antal a sértettről lerántatott, háromszor ismétlődött vádlottnak eme ténykedése; mig végül a kocsijával arra jövő V. Károly az asszonyt kocsijára felvette, de még akkor is neki ment a kocsinak vádlott, H. Albertnét lehúzva, de eme szándékában V. Károly ostorcsapása által meggátoltatott. Vádlottnak ugy saját vallomása, valamint sértett és a tanuk előadásai szerint nem volt sem ideje, sem alkalma arra, hogy a sértetten a nemi közösülést megkísérelhesse, azt megkezdje és ténykedése a tanuk közbelépése által csak arra szorítkozott, hogy a bevallott fajtalanság szándékából a sértettet a földre lenyomás és ott fogva tartás által, habár csak rövid időközökre is hatalmában tartsa, letartóztassa. Az eljárás eme adatai szerint vádlott az erőszakos nemi közösülés kísérlete helyett a jelen ítéletben kitett bűntettben volt bűnösnek nyilvánítandó. A büntetés kiszabását illetőleg az elsöbiróság ítélete szintén meg volt változtatandó a jelen ítélet szerint és pedig ugy abban a tekintetben, hogy az összbüntetésnek jelentetett ki ; valamint abban is, hogy az hosszabb tartamban állapíttatott meg; emez utóbbi részben azért, mert az elsöbiróság ítéletében felhozott enyhítő körülményekkel szemben súlyosító körülményt képez az anyagi halmazat, mindhárom bűntett esetében a vádlott részéről tanúsított vakmerőség, a H. Albertné ellen elkövetett bűntett esetében tanúsított kitartás és a nevezett sértett ellen elkövetett földrevágás többszöri ismétlése. Végül a büntetési tételnek a jelen ítéletben kitett tartamban való megállapítására az is befolyással volt, hogy a H. Albertnén elkövetett bűntett a jelen Ítélet szerint nem kísérleti, hanem bevégzett cselekménynek volt minősítendő, stb. (1889 márczius 5-én 7053. sz. a.)