Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

5" már tényleg hagyatéka nem maradt. Magában ezen körülmény azonban a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat, mert az özvegyi jog a férj vagyona tekintetében oly tehert képez, a mely más vagyon hiányában a megajándékozottal szemben, az aján­dékba nyert vagyonra nézve érvényesíthető, mivel az özvegy tör­vényileg biztosított eme jogától a férj egyoldalú intézkedése által meg nem fosztható, s ha a törvény értelmében a férj özvegyét Özvegyi jogától végrendelkezés által nem foszthatja meg, kétség­telen az is, hogy az özvegyi jog iránti igényt az ajándékozás nem enyésztetheti el. Megítélendő s ehhez képest telekkönyvileg biz­tosítandó volt az özvegyi haszonélvezeti jog magára az ingatla­nokra nézve, mivel az özvegyi jog korlátozásának helye azért nem lehet, meit az ingatlanok évi tiszta jövedelme, a megtartott birói becslés szerint csupán 87 forintra tehető, ezen jövedelem pedig felperes társadalmi helyzetére tekintettel is, túlságosnak nem található. Viszont azonban felperes hozomány s hitbér iránti köve­telésével elutasítandó volt már csak azért is, mert alperes taga­dásával szemben még azt sem bizonyította, hogy azon okirato­kat valóban V. János állította ki, s hogy e szerint felperesnek általában követelése volna, mivel e tekintetben bizonyítékul egye­dül a maga részéről egyoldalú főesküt kíván használni, ez azon­ban alkalmazást nem nyerhetne, mivel felperes állítását semmi más körülmény sem támogatja. (1887. évi június 2. 54,883/86. szám alatt.) A kir. Curia : A kir. itélö táblának ítéletének az özvegyi jog alapján keresetbe vett haszonélvezet iránti intézkedése megváltoz­tatik és ez irányban az elsőbiróság ítéleti rendelkezése hagyatik helyben, ellenben a kereseti hozományi és hitbéri követelés iránti rendelkezésre vonatkozólag mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, és azon esetre, ha felperes az ezennel oda itélt főesküt leteszi arra: hogy «néhai férje V. János az E. a. bizo­nyítvány szerint elismert hozományi követelését valósággal fel­vette, továbbá, hogy az F. alatti hitbér iránti okirat annak hoz­zájárulásával és kézjegyével való ellátása mellett állíttatott kii, az alperes által képviselt kiskorú a felperesnek 198 frt 40 krt, és ezen összeg után a per kezdetétől, 1884. évi február 8-tól, számí­tandó b°/0 késedelmi kamatokat, a néhai V. János hagyatékához tartozott s a csornai 379. számú telekjegyzokönyvben felvett, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom