Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

21 létrejött megállapodás, illetve a magánjogi szabályok és az eljárás alkalmazandó, valamint a felmondásnak érvénytelenítésére is; miután végül a haszonbér illetve bérlet ideje meddig terjedésének beismerése mellett alperesek azt állították, hogy a bérleti szerződésnek felperes által vitatott négy évi tartama azon feltételhez volt általuk kötve, hogy ha alpereseknek a bérleményre saját czéljaikra időközben szükségük leend, felperesnek e részbeli tagadásával szemben alpereseket terhelte volna perrendszerüleg annak beigazolása, hogy az általuk vitatott feltétel köztük és felperes között tényleg kiköttetett, alperesek pedig ezt beigazolni meg sem kísérelvén, a felperesi részről idevonatkozólag használni kívánt főeskü általi bizonyítás, mint nem a bizonyítani köteles peres fél által használt, helyt nem foghat. Mindezeknél fogva felperes keresetének annál inkább helyt adni és az A. a. tanusitványnyal alperesek által eszközölt bérlet illetve haszonbérleti felmondást érvénytelennek nyilvánítani s kimondani kellett, hogy a bérletet felperes 1888. évi máj. hó i-én elhagyni nem köteles; mivel alperesek maguk is beismerték a per során, hogy ők a magukra nézve kötelezőnek ismert budapesti lakbérszabályok 38. §-ának a felmondás érvényességének kimondása e tekintetben eleget nem tévén, az általuk eszközölt felmondás visszavontnak tekintendő; továbbá, mivel ha a fenti feltétel alperesek által köttetett és alperesek által elfogadtatott volna, nem lett volna szükség alpereseknek ingatlanukon a bérlemény helyett a mostaninak állítólag teljesen megfelelő más lakást és istállót kívánni: hanem egyszerűen jogosulva lettek volna felperesnek további alkudozás nélkül felmondani és a felmondás érvényesítésének kimondását felperes által el nem fogadás esetében birói uton eszközölni; végül, mert a fenforgó körülmények közt az, hogy a kérdéses bérlemény egy és önálló bérleményt, avagy több bérleményt képez-e, perdöntő körülményt nem képez és igy az e részben felperes által alpereseknek kínált főeskü általi bizonyítás szintén már csak azért sem foghat helyt, mert egyrészről a jelen per elbírálásánál közömbös, másrészről pedig a valódiság és tartalomra nézve alperesek által nem kifogásolt C—F. a. nyugtákkal szemben nem felperest, hanem ugyancsak alpereseket terhelte volna annak beigazolása, hogy a kérdé-