Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

iig tását, látták, hogy tettesek az úgynevezett Ivanics legények voltak, kik közül tanuk leselkedését K. Ráda, H. Ferencz és V. Jócza észrevevén, tanukhoz mentek s őket fenyegetés mellett lakásukba kergették, Sz. Jánosné P. Pál rendőrt is felismerte, s előadása szerint a B.-éknél volt rendőrök száma 8 lehetett; ugyanazon két tanú igazolja, hogy ezek után B. György lakásáról a rendőrök által el és tanuk lakása előtt kisértetvén, tanuk ezen alkalommal ütésszerü puffogatást és B. György sértett jajgatását hallották. Sz. András tanú hit alatt vallja, hogy a kérdéses éjjel 4 óra tájban utczai puffogató zajra figyelmessé lévén, házából az utczára ment, s látta, hogy mintegy 6 Ivanics-féle rendőr B. Györgyöt kiséri, mely alkalommal B György megkötözve volt, ütlegeltetett s kínosan nyögött. A rendőrök közül K. Rádát, P. Pált, V. Jóczot, Ö. Istvánt és St. Paját határozottan felismerte, s látta, hogy a négy utóbbi •ütik-verik B. Györgyöt. D. Ferencz panaszos szomszédja lévén, a kérdéses éjjel három óra tájban szokatlan zajra felébredett, hallotta a B. György lakásából jövő zajt és B. Györgyné jajgatását rendőrt is látott B. háza körül. D. Imre tanú a kérdéses éjjel 4 óra tájban látta, midőn rendőrök mintegy hatan, s kik közül K. Rádát és P. Pált felismerte, kisérték, húzták, vonták B. Györgyöt. P. Jánosné tanú mint szomszéd a kérdéses éjjel szintén hallotta a B.-éktől jövő zajt és jajgatást, s látta, hogy B.-ék ablaka előtt egy rendőr áll. M. Mihály és Sz. István tanuk mint szomszédok a kérdéses éjjel hallották a B.-éktől jövő zajt, azok jajgatását, s látták, midőn panaszos az örök által lakásáról, kik ötenhatan lehettek, az utczán kisértetett. K. János tanú a rendőri örtanya szomszédságában lakván, a kérdéses éjjel reggel 4 óra tájban az őrtanyáról hallotta az ütések puffogásait és jajgatást s e közben «Gyura» nevet emlegetni. Ö. János szintén hallotta az őrtanyáról jövő zajt, felismerte K. Ráda és H. Ferencz hangját és Gyura nevet emlegetni, végül ifj. K. Ferencz tanú a kérdéses éjjel reggel felé 5 óra körül a rendőr-őrtanya előtt menvén el, az őrszobából jövő zajt hallotta, s mint B. Györgynek régi ismerőse ennek könyörgő hangját: «ne verjenek agyon» felismerte. Mindezen kifogástalan s nem is kifogásolt tanuk hit alatti vallomása által kétségtelen bebizonyitottnak veendő, hogy B.