Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

111 és P. Samu tanuk vallomása szerint is egyaránt nyugodott a kérdéses alapfalon; hogy továbbá a mint egy részt felperes s azok ablaka ama falba 38 cmre van bevágva (térrajz V—X); ugy másrészt alperesnek évek óta ugyanazon falban 34 cm. mély, 103 cm. magas, 84 cm. széles ablakfülkéje (térrajz R. S. T. U.) vagyon ; hogy végül az emeleti fal helyén előbb fennállott deszkafal a S. Róza, S. Mária, V. Zsuzsi és M. Anna felperesi tanuk vallomása szerint is az alapfalon felperesi oldalról körülbelül 15—24 cmnyi mélységben állott és igy az alapfalnak többi része alperes padlásüréhez tartozott; minden kétséget kizáró bizonyítékok azon alapfal közös tulajdonát és közös birtokát illetőleg. Ez által teljesen meg van czáfolva felperesnek a kérdéses alapfal kizárólagos birtokára alapított keresete, és ha alperes az építkezésnél tul is terjeszkedett a közösnek elismert alapfal fele részén, felperes az általa tiltakozással meg nem támadott módon emelt falnak lebontását és ezzel az előbbi közös birtok helyreállítását sem igényelheti; és pedig annál kevésbé, mert nem is állította, hogy alperes az általa emelt emeleti fal közösségét megtagadta volna. De a visszahelyezési pernek azon criteriuma, hogy a foglalás önhatalmú legyen, sem bizonyittatott be felperes által, de ellenkezőleg meg is czáfoltatott K. Nándor, S. Ferencz és P. Pál tanúvallomásaival, kik határozottan és hit alatt vallották, miként felperes jelen volt az emeleti fal alaptégláinak az alapfalra való helyezésénél és hogy az emeleti fal felperes világos beleegyezésével emeltetett, ugy a mint az jelenleg is fennáll. Ha tehát ama alapfal tényleg és kizárólag felperes birtoklásában valónak vétetnék, ugy azon saját tényével szemben, hogy ő az emeleti falnak azon irányban és azon módon és helyen való felépítését, a mint és a hol az jelenleg áll, megengedte, visszahelyezési és birtokháboritási keresetének ezen okból sem lehetett helyt adni. A felperesi ház homlokzatának, illetve az eresz, párkányzat és vakolatnak helyreállítására irányzott kereseti kérelem mellőzendő volt azért, mert ezeknek megrongálása tisztán az emeleti fal felvezetésének eredménye és önmagában birtokháboritási cselekményt nem képezvén, tisztán és kizárólag csak kártérítési keresetnek tárgyául szolgálhat; misem állván felperes útjában arra nézve, hogy házának homlokzatát az alapfal közepéig ve-