Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

96 Ellenben az utolsó végtárgyaláskor ugyancsak özv. H. Erzsébet azt állította, hogy ö abban az emberben, kit a padlásról letaszított, T. Velimirt vélte felismerni, mert ez abban az irányban futott, melyben ennek háza esik, ezt a nyíláson látta, holdvilág volt s felismerte alakjáról és ruházatáról, de arczárói nem látta. Ennek az állitásnak nem csupán azért, mert az özv, H. Erzsébetnek korábbi vallomásától lényegesen eltér, hitelt adni nem lehet, hanem ez az állítás még azért sem jöhet figyelembe, mert nem valószínű és lélektanilag össze nem egyeztethető, hogy özv. H. Erzsébet, ha T. Velimirt, mint a tetteseknek egyikét csakugyan felismerte, akkor épen ehhez a tetteshez fordult volna segítségért és a tett színhelyére azt hivta volna el. Ily körülmények közt s tekintettel arra, hogy a XIX. és XX. n. sz. a. látleletek szerint sérülések mindkét vádlott testén észleltettek, nem volt teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a vádlottak közül melyik az, a ki a padláson visszamaradt és melyik az, a ki onnan elfutott; e nélkül azonban megoldhatatlan kétely marad fen arra nézve: vajon a két vádlott közül melyik az, a ki H. Lipótot a padláson megölte? Az ügynek ilyetén állásánál fogva, nehogy a vádlottak közül az, a ki az ölésben részt nem vett, e miatt ártatlanul Ítéltessék el : kellett Gy. Uros vádlottat is az emberölés bűntettének vádja alól felmenteni. II. Vádlottaknak a lopás vétségének kísérletében nyilvánított bűnösségüket illetőleg elfogadtattak a kir. ítélő tábla ítéletének vonatkozó indokai; a büntetés pedig azon nyomatékos súlyosító körülményre való tekintettel szabatott ki, hogy ezen vétség folytán egy ember életét vesztette. 32Fiági vagyont megfosztja ági természetétől azon körülmény, ha a férj azt helyszíneléskor neje nevére telekkönyveztette. (1888 jun. 6. 8432. sz. a.) A székesfehérvári kir. törvényszék : Felperes keresetével elutasittatik.