Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

8g ses éjjelen T. Velimirrel vagy mással a H. Lipót udvarán, háza padlásán megfordult volna ; tagadta, hogy nála akár lopásra, akár az emberi élet kioltására irányzott szándék fenforgott volna s alibijének bizonyitása tekintetéből azt adja elő, hogy ő az egész estét otthon, saját lakásán töltötte T. Velimirrel; majd midőn pálinkázás után ezzel hazulról elindult, csak a P. Torna házáig ment, itt T. Velimirtől elvált és ismét haza ment, lefeküdt és aludt; hogy T. Velimir innen hova távozott, azt nem tudja. Az arczán észlelt sértésekre előadja, hogy azokat kis gyereke az ágyban vele játszás közben ejtette ; az ingén észlelt szakadás egy szegtől eredt az istállóban ; a vérfolt az ingen onnan eredt, mert a szerb nemzetiségűek szokása szerint a karácsoni kakast férfiak szokván karácson előestéjén leölni, ő is kakast ölt és erről lett az inge véres. A H. Lipót padlásán talált sapka nem képezi az ő tulajdo­nát, bármit mondott is felesége a csendőrök előtt, az nem való, az ő sapkája otthon volt és az képezte az ő sapkáját, melyben bekisértetett, a csendörök előtt a tettet soha be nem ismerte; a mit mondott a sapka felmutatása és feleségével történt szembe­sittetése alkalmával, azt nem önkényt, hanem kényszer folytán tette, mert a csendőrök megverték. Azon éjjelen, melyben H. Lipót meggyilkoltatott, nem volt édes anyja házában hajadon fővel, nem is beszélt Drága nevü nővérével, Sándor öcscsének sem hozta el onnan a sapkáját; s végre valótlan T. Velimirnek azon állítása, hogy a H. Lipót udvarába egyedül bement és onnan eltűnt volna. A mi pedig azon gyanuokot illeti, hogy elfogatásakor sántí­tott, azzal védekezik, hogy nem tudja mikor, de a H. Lipót meg­öletése előtti időben lába megsérült s a sántitás onnan eredt. Habár a vallomásukat esküvel megerősített Z. Illés Pál, R. Márton, P. Stéva és G. Jócza tanuk egybehangzóan azt állí­tották is, hogy Gy. Uros arczán karmolásokat, ingén vércseppet láttak és szakítást, habár a csendőrök előtt, midőn feleségével szembesittetett és ez ismételten felismerte a padláson talált és előtte felmutatott sapkában a férje tulajdonát, azt felelte Gy. Uros : «ha te azt mondod, hogy az enyém ez a sapka, ám itt vagyok tegyenek velem, a mit akarnak, de bűnös nem vagyok" ; mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom