Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

90 azonáltal tekintve, hogy vádlottnak ezen védekezésével szemben az őt terhelő gyanuokok, — ha T. Velimir vallomását figyelembe veszszük is, és azon körülményt, hogy a nevezett Gy. Uros által tulajdonának állított sapka fejéhez nem illőnek és kisebb térfogatúnak találtatott is a padláson talált sapkánál, — elitéltetéséhez elegendő bizonyítékot nem szolgáltattak, Gy. Szósza mint feleség, Sz. Luka mint sógor, Gy. Perszida mint anya, Gy. Drága mint nővér vallomását, melyet a vizsgálóbíró előtt tettek korábban, bizonyítéknak venni szintén nem lehetvén, habár vádlottat az ellene felmerült gyanuokok alaposan terhelni látszottak is, mindazonáltal a terhére rótt bűntetteknek vádja és következményei alól felmenteni és azonnali szabadlábra helyeztetését elrendelni kellett. A mi T. Velimir II. r. vádlottat illeti, azt beismeri, hogy Gy. Urossal ennek házában pálinkázott; tagadja azonban, hogy ezt a H. Lipót kakasának ellopására felbujtogatni igyekezett volna ; tagadja, hogy azon szándékának, miszerint a kakast el akarja lopni, kifejezést adott volna Gy. Uros előtt s tagadja, hogy csizmaszárából kést rántott volna elő és azt a levegőben tartva, midőn Gy. Uros a lopásra nem nagy hajlamot mutatott, ezt azzal bátorította volna: «mit félsz» ; tagadja, hogy ő azon alkalommal csizmát viselt volna ; tagadja Gy. Uros azon állításával szemben, hogy vele a P. Torna házához ment és az állítás valóságát ellenkezőleg az állítja, hogy Gy. Urossal ő hozzá indultak pálinkázni, midőn azonban a H. Lipót házához értek, Gy. Uros bement az udvarra s midőn jó soká bent volt s nem győzte kivárni, ő is bement utána, de ekkor ott Gy. Urost már nem találván, haza ment és lefeküdt. T. Velimir tagadásba veszi, panaszosnö H. Lipótné vallomásával szemben azon körülményt, hogy ő panaszosnönek a hullát a szobába vinni segített volna; állítja, hogy ott sem volt, így nem reszkethetett, nem lehetett sápadt s hogy őt miért vették gyanúba a kir. csendőrök, azt nem tudja ; ő a H. Lipót padlásán soha sem volt; azon körülményt, hogy ö a H. Lipót padlásán lett volna kukoriczát vagy kakast lopni, be nem ismerte, ellenben a csendőrök által megkínoztatott. Tagadja továbbá, hogy kezén a csendőrök elfogatásakor sértést észleltek volna, de ha