Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)
8i mert alperesnek azon kifogását, hogy a kötvényben nincs kitüntetve azon körülmény, mely szerint a kötvényben meg nem nevezett B. K. is, mint a lehető kár által érdekelt kötvénybirtokos biztosítottnak tekintendő, nemcsak, hogy meg nem czáfolván, de maga állítván, hogy a kötvényben biztosítottként egyedül első helyen megnevezett felperes van kitüntetve, második helyen megnevezett felperes a kereskedelmi törvény 406. §-ában előirt feltétel hiányánál fogva szerződő félnek nem tekinthető A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : Helyesen mondta ki az elsőbiróság az ítélet indokaiban, hogy még akkor is, ha I. r. felperes igazolná, hogy alperes társaság ügynöke az 1886. ápr. 23-án lejárt díjrészletre nézve halasztást engedett, e körülmény csak akkor volna figyelembe vehető, ha felperes egyszersmind azt is igazolná, hogy alperes ügynöke a halasztás megadására fel volt jogosítva, helyesen mondta ki pedig azért, mert a biztosító társaságok ügynökei kereskedelmi meghatalmazottaknak nem tekinthetők, ennek folytán az ügynökök ez iránti külön megbízás nélkül a társaság nevében sem nem hitelezhetnek, sem fizetési határidőket nem engedélyezhetnek. Helyesen mondta ki az elsőbiróság az ítélet indokaiban azt is, hogy a visszatérő időszakokban fizetendő dijakról kiállított váltók nem fizetésül, hanem fedezetül szolgálnak, mert a váltó nem készpénz, hanem csak kötelező ígéret s midőn a szerződő felek közt létrejött kötelezettség iránt váltó adatik, ez az elvállalt eredeti kötelezettséget csak akkor szünteti meg, ha a váltó kifejezett megállapodás szerint fizetés gyanánt adatott, minthogy azonban a fenforgó esetben I. rendű felperes még csak nem is állította, annál kevésbé igazolta, hogy a szerződési idő alatt visszatérő több önálló időszakra külön-külön megállapított díjról szóló váltókat s ezek közt az 1886. évi ápr. hó 23-án lejártat is megállapodásszerüleg fizetés gyanánt adta alperesnek, nem szenved kétséget, hogy a szóban forgó váltó az 1886. évi ápr. 23-án lejárt díjrészletnek csak biztosítására vagyis fedezetére szolgál. De hogy a kérdéses váltó csakis ily természettel bir, kitűnik magából a perhez csatolt 2*/. a. váltóból is, mely szerint annak értéke világosan a 35371. sz. tüzbiztositási kötvényben lett Döntvénytár, uj folyam. XXI. 5