Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

44 szerződés ajándékozási szerződésnek kijelentetik, ehhez képest felperesek törvényes osztályrésze egyenkint 300 forintban megállapíttatik és elsőrendű alperes V. Anna köteles végrehajtás terhe mellett felpereseknek egyenkint 300 forintot megfizetni. A 2000 forint becsértékben felvett s állítólag Pál után maradt ingó hagyatékból osztályrész fejében pedig felpereseknek egyenkint 500 frtot megfizetni, ha elsőrendű alperes le nem teszi a főesküt arra nézve, hogy atyja néhai V. Pál halálakor 1500 frt készpénz, 54 m. buza, 10 m. rozs, 25 m. kukoricza, 60 darab és 90 frt értékű szobabútorok vagy ezen elősorolt ingóságok kisebb részei mint V. Pál tulajdona nála nem maradtak s hogy ö ezen tárgyakat egészben vagy részben meg nem tartotta. Egyúttal kijelentetik, hogy az életjáradéki szerződésben P. szül. V. Katalinnak megszabott 300 frt, és a szent Ferenczrendüeknek hagyományozott 100 frt összegnek Cs. szül. V. Anna által történendő fizetési kötelezettsége érintetlenül marad, stb. Indokok : A B. a. beperesitett életjáradéki szerződést ajándékozási szerződésnek kijelenteni s néh. V. Pál ingatlan javaiból felpereseknek a törvényes osztályrészt azért kellett megítélni mert ezen javaknak birói utján megállapított értéke, tekintve, hogy a 100 frtnyi: hagyomány vissztehernek el nem fogadható, s mert az országbírói értekezlet anyagi rész 4. §. értelmében a szülők ajándékozási joga a lemenők törvényes osztályrésze által van korlátozva. Az ingatlanok értéke a szakértők egyhangú véleménye alapján 2800 frtban megállapittatván, levonva ebből az életjáradéki szerződés szerint I. rendű alperes által elvállalt 400 frtnyi terhet, annak tekintetbe vételével, hogy néhai V. Pál után 4 gyermek maradt, felperesek törvényes osztályrésze egyenkint 300 forintban lett meghatározva. Az ingó hagyatékra nézve, miután I. rendű alperesnő azt, hogy atyja után a követelt készpénz, gabona és egyéb ingóságok maradtak, a per során tagadta, annak bizonyítására I. r. alperesnek a főeskut megítélni s annak letétele esetén felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. Mig ellenben azon esetben, ha I. r. alperes a főesküt le nem teszi, az ingó hagyatéki javak értékéből felpereseknek egyenkint 74 megítéltetett, mert ez felpereseket mint leszármazó örökösöket végrendelet nem létében a törvény alapján megilleti, ezzel szem-