Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

22 ellene alperesek által végrehajtás alá vont tartozásának keletkezése előtti időben beismerte, hogy ama B. a. eladási okiratban átruházott ingóságainak kivételével minden egyéb, a felperes tulajdonát képező házban található ingóság felperes kizárólagos tulajdonát képezi, mihez képest tekintve, hogy eme körülményekről perfelek közül csakis felperes bir közvetlen tudomással, részére az 1868. évi LIV. tcz. 235. §. értelmében az egyoldalú főeskü volt megítélendő és a per kimenetele eme különböző eskük letételétől volt függővé teendő. (1887. évi november 14-én 49929. szám alatt.) A magyar királyi Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok : A vélelem, melyet házasfelek együtt lakásának tartama alatt a házasfelek birtoklásában lévő ingóságokra vonatkozólag a férj tulajdonjoga mellett a végrehajtási törv. 49. §-a megállapít, nem szükségképeni, vagyis az ellenbizonyítást kizáró (praesumtio juris et de jure), hanem egyszerű vélelmet (pr. juris) képez, a mely csak akkor foglalhat helyet, midőn bizonyíték a tulajdonjogra fen nem forog. Jelen esetben felperes a lefoglalt ingók tulajdonjogának bizonyítására a közte és végrehajtást szenvedő közt 1885. május hó 23-ik napján létrejött közokiratban foglalt szerződésre hivatkozik. A peres kérdés eldöntésénél tehát első sorban eme szerződés érvénye és bizonyító ereje, másodsorban pedig a lefoglalt tárgyak azonosságának kérdése volt megbírálandó. Az első kérdést illetőleg a szerződés érvényesnek és felperes tulajdonjogának bizonyítására alkalmasnak volt elfogadandó, mert azt, hogy házastársak egymás között az 1874: XXXV. tcz. 54. §-a értelmében előszabott alakiság megtartása mellett terhes vagy ingyenes szerződéseket érvényesen köthessenek, törvényeink megengedik a nélkül, hogy a házas társak és idegenek között kötött szerződések jogi hatályára nézve különbséget tennének ; vagyis törvényeink a házastársak között kötött szerződéseket is azon általános szabályok alá helyezik, melyek szerződésekre nézve általában törvényes gyakorlatunk szerint érvényben vannak ; alperesek azon kifogása tehát, hogy a házastársak között kötött szerződés harmadik személy és igy a szerződő fél hitelezőivel szemben eredé-