Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

139 évi XVII. tcz. 27. §-ának 2. pontjára és 29. §-ára is alapította, még pedig ugyanazonos tényálladék alapján. Alperes tagadja azt, hogy az ő kölcsönügylete nem lenne való, elleniratának 1—4. szám alatti csatolmányaiban bizonyítványokat csatol arra nézve, hogy ö nemcsak nem vagyontalan, sőt. ellenkezőleg jómódú, hogy még ő maga tett alapítványokat. Fr. Károlyra hivatkozik, mint a ki tudomással bir váltótartozásának valódiságáról, s a ki Brúder P. czég nevében még fizetést is teljesített alperesnek kamat-követelésére. E tanú egyébiránt vallomásában nem tanusit többet, mint hogy 1880., 1881. vagy 1882. évek valamelyikén, egyik temesvári vásáron áruczikkeket vásárolt «B. P.» czégtől 105 frton, s a czég egyik tagja, P. Samu, elutasította a tanút, hogy 105 frtnyi tartozását ne a czégnek, hanem a czég nevében s részére, U. Katalin alperesnek fizesse, kinek a czég kamattal tartozott, s hogy a tanú e megbízást teljesítette is. A tanú azonban nem tudja sem U. Katalin követelésének tökeösszegét, sem kamatlábát megjelölni nem képes ; csak annyit erősit, hogy 105 frtot három havi kamat fejében fizetett. A tanú azt állítja továbbá, hogy hallotta magától P. Sámueltől, hogy «B. P.» czég mind U. Katalinnak, mind Weisz Lipót temesvári lakosnak tetemesebb összegekkel tartozik; de ha vajon U. Katalin a tanú által fizetett 105 frtot csupán a maga vagy pedig egyúttal W. Lipót követelésének törlesztésére forditotta-e, azt nem tudja. Kiemelendő a tanú vallomásából még az is, hogy azon időben, mikor a tanú fizetett, U. Katalin W. Lipótnál lakott, s hogy «B. P.» czég hitele már akkor meg volt ingatva; a czég már nem fizette pontosan tartozásait s nézete szerint a czég azért vette igénybe a tanú követelését, mert U. Katalin alperes ellenében is késedelmes volt s szemrehányásoktól tarthatott. A megtámadás ellen védve a jogügyletét alperes hivatkozik arra, hogy a közadós követelésének valódiságát az A. alatti közokmányban maga elismerte, s ezzel szemben minden további bizonyítást feleslegesnek tart, követelésének valódiságát igazoltnak vitatja. Szükség esetére esküjét ajánlja követelése valódiságának igazolására.