Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

140 Az 1881 : XVII. tcz. 27. §-ának 3. pontjából kiindulva, vitatja, hogy felperes követelésének eredete a váltó keletkezési időpontjára, 1882. évi április 24-ére viendő vissza, s igy azt felperes meg sem támadhatja az idézett pont alapján, mert a jogügylet keletkezte a csődnyitást vagy a fizetések megszüntetését több mint 15 nappal megelőzte. Áll itja, hogy az A. alatti okmány kiállításakor az abban nyert biztosításhoz igenis joga volt, mert lejárt követelését bármikor beperesithette, s akár végrehajtási zálogjogot, vagy váltójára zálogjog-előjegyzést is nyerhetett volna. Tagadja, hogy ő arról az A. alatti okmány kiállításakor tudomással bírt volna, miszerint «B. P.» czég fizetéseit már megszüntette, s hogy a czég ellen már akkor végrehajtást vezettek volna. Tagadja, hogy az A. alatti okmány kiállítása által a csődhitelezők megkárosultak, s hogy a csődtömeg kielégítésükre elegendő alapot nem nyújtana. Felperes hivatkozik arra, hogy «B. P.» czégnél a fizetések megszüntetése már 1884 február 28-ika előtt beállott, s midőn azt B. Salamon és W. Lipót perrel és végrehajtással megtámadták, a miről alperes állitólag annál inkább nyerhetett volna tudomást, mert «B. P.» czég tagjainak rokona volt. Hivatkozik azon sietségre, melylyel alperes már rég lejárt, de nem peresített követelését egyszerre biztosította. Megkínálja alperest a főesküvel arra, hogy alperes az A. alatti okmány kiállításakor tudta «B. P.» czég fizetési képtelenségét és B. és W. által történt sikertelen beperlését, továbbá arra, hogy alperes «B. P.» czégnek váltóra 3000 frtnyi kölcsönt adott, sőt még arra is, hogy alperes ne tudta volna «B. P.» czégnek azon szándékát, hogy az A. alatti okmány a hitelezők megkárosítására irányul. Alperes ezen föesküket elfogadja. A felek által előterjesztetteket s azok bizonyítékaikat figyelembe véve, e bíróság felperes megtámadási keresetének az 1881. évi XVII. tcz. 28. §-ának 1. pontja alapján helyt nem adhat; mert felperes egyáltalában nem bizonyította azt, hogy a «B. P.» czég és alperes között létesült kölcsönügylet merően koholt. E tekintetben felperes tévesen hárította át a bizonyítási kötele-