Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

138 Indokok: Az 1884. évi márczius hó 12-ik napján (FI. & L­czégnek 1884. évi márczius hó 10-én benyújtott csödnyitási kér­vénye folytán) csődbe esett Brüder P. lugosi bejegyzett keres­kedő czég 1884. évi február 28-án U. Katalin alperes részére kiállította az A. alatti közjegyzői okmányt, mely szerint a czég elismeri, hogy U. Katalin egy 1882. évi április 24-én 3000 frtról kiállított s kelettől 6 hóra esedékes, Brüder P. czég által elfoga­dott váltó alapján 3000 frttal tartozik, kötelezi magát a czég, hogy tartozását 1882. évi október 24-től folyó 6°/0 kamataival együtt 1884. évi augusztus 24-én lefizetendi s egyúttal jelzálogi biztosítást is enged. Alperes az emiitett okmány alapján, s még az okmány kiál­lítása napján, zálogjogának bekebelezéseért folyamodott, s kér­vénye folytán, javára a zálogjog, a czégnek a román-lugosi 45. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanaira C. 17. sorszám alatt be is lett kebelezve. Alperes beismerésével igazolva van az is, hogy ő a Brüder P. czég tagjainak rokona, s hogy az A. alatti kötelezvény kiállí­tásakor és a bekebelezési kérvény benyújtásakor személyesen itt járt Lúgoson. A fentebb emiitett közjegyzői okmányba foglalt jogügyletet s annak alapján nyert zálogjog bekebelezését támadja most meg a csődtömeg, még pedig keresete szerint 1. az 1881. évi XVII. tcz. 28. §-ának 1. pontja alapján,, állítván, hogy U. Katalin soha sem volt hitelezője a közadósnak, sőt nem is lehetett, mert oly szegény, hogy maga is könyörado­mányokból él; hogy tehát az egész jogügylet csak színlelt, a jóhiszemű hitelezők kijátszására irányuló, a mi annál inkább fel­tehető, mert az A. alatti okmányból következtetve az állítólagos váltó a váltó törvényes kellékeivel nem bírhatott, a mennyiben az A. alatti közjegyzői okmány szerint azon hiányzott az intéz­vény, a rendelvényes és a kibocsátó neve; 2. megtámadta az 1881 : XVII. tcz. 27. §-ának 3-ik pontja alapján, azon tétel felállításával, hogy a közadós a fizetések meg­szűnte után alperesnek oly biztosítást adott, melyhez annak adá­sakor joga nem volt; 3. később, a per további folyamán felperes keresetét az 1881.

Next

/
Oldalképek
Tartalom