Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

102 Alperes kifogása, hogy ö a kereseti követelésre G. Mártonnak, ki a L. és B.-féle üzletben volt alkalmazva és alperesnél megjelenvén, azt fizetésre felhívta, 1885. évi jan. hó 23-án a kereseti követelés törlesztésére 64 frt 80 krt lefizetett, felperes kifogásolása következtében figyelembe nem vétetett, mert alperes a felperesi tagadás ellenében nem igazolta, hogy G. Márton L. és B. czégnek üzlettársa, czégvezetője vagy kereskedelmi meghatalmazottja volt. K. Sándor tanúnak vallomása nem képez bizonyítékot a G. Márton és L. és B. czég között fenállott jogviszonyra nézve, mert eme tanú, saját vallomása szerint, a nevezettek közt volt szerződési viszonyt nem ismeri. Ezek szerint tehát G. Márton felperes beismeréséhez képest csak közönséges segédnek tekinthető, kinek alperes csak L. és B. czégnek üzlethelyiségében, vagy a nevezett czégnek nyugtatott számlájára tehetett volna jogszerűen fizetést a kereseti követelésre. Miután alperes G. Mártonnak nem az imént kijelölt feltételek megtartásával teljesitette a kérdéses fizetést, és minthogy alperes a felperesi tagadás ellenében azt nem igazolta, hogy G. Márton L. és B. czég által feljogosittatott a kérdésben álló fizetés felvételére, vagy hogy G. Márton az alperestől felvett 64 frt 80 krt akár L. és B. czégnek, akár felperesnek kiszolgáltatta, a fenti módon kellett Ítélni. (1887. nov. 28. 19843. sz. a.) A m. kir. Curia : Az ügy érdemében a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok: Tekintve, hogy felperes nem vonta kétségbe alperesnek azon előadását, mely szerint G. Márton a L. és B. czég hadházi üzletében, a czégtulajdonos jelenlétében, külön alkudott alperessel, együtt állapodtak meg a vételárban, a fizetésre batáridőt ő szabott, tekintve, hogy K. Sándor tanú esküvel erősített vallomásában bizonyítja alperes által előadott G.-el folytatott külön alkut és alperesnek a fizetésre halasztás engedélyezését, ezen bizonyított tényekkel egyfelől meg van czáfolva felperesnek azon állítása, hogy G. Márton az üzletben csupán mint segéd volt alkalmazva, másfelől azok alapján G. Mártont oly kereskedelmi meghatalmazottnak kell tekinteni, kinek jogköre a keresk.