Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

7i kérdésre, hogy vajon az okirat az ö végrendeletét tartalmazza-e ? — Ennek az igenlő feleletnek valósággá', megtörténtét vallotta is J. tanú (5. sz. kérdöpontok 6.), mig Dr. D. tanú (6. sz. kérdőpontok 11. 12.) és L. tanú (7. sz. kérdőpontok 9. 10.) nem emlékeznek arra, hogy a végrendelkező tett-e valamely kijelentést végrendelkezési szándékára és a végrendelet valóságára vonatkozólag. De az ily puszta nem emlékezés a végrendeleti tanuk részéről nem fogadható el ellenbizonyitékul, szemben avval a bizonyítékkal, a mit ők a végrendelkezéskor a záradékban szolgáltattak s a minél többet az 1876: XVI. t.cziknek az Írásbeli magánvégrendeletekről szóló 5. §-a sem kiván, mig ugyanazon törvény 15. §-a a szóbeli végrendeletek nyilvánításáról már szigorúbban rendelkezik. A negyedik tanú D. P-nek ama vallomása pedig, a mely szerint ő a végrendelkező részéről semminemű szóbeli kijelentést nem hallott, hanem csak helyeslő fejbólintást látott, nem bir nyomatékkal a végrendeleti záradék ellenében és szemben J.-nek vallomásával, a ki a halk hangon kimondott igenlő feleletet hallotta, de hogy a helyeslő fejbólintást látta volna, nem emliti. Az itteni 639/87. sz. feloldó végzéssel ujabb alkalom nyújtatott alpereseknek, hogy a végrendeleti tanuk netaláni megtévesztését vagy kényszerhelyzetét bizonyíthassák, — de ezt ők az ujabban kihallgatott D. P. és L. tanukkal most sem bizonyították be; J. időközben az ujabb kihallgatás előtt elhalálozván. Megtévesztést vagy kényszerhelyzetet ugyanis a nevezett három végrendeleti tanú egy szóval sem emlit, és ama vallomásukhoz, hogy a záradék előttük fel nem olvastatott s hogy azt maguk sem olvasták el, hozzá teszik ők, hogy a záradék előttük elfödve nem volt s hogy őket a felolvasásban senki és semmi sem akadályozta. Ha tehát a végrendeleti tanuk, kik mindannyian az értelmiség osztályához tartoznak, illetve tartoztak, a záradék felolvastatását nem kívánták s annak elolvasását magok részéről feleslegesnek tartották: ezt csak az indokolja, amit ők a NB. 1. alatti ellenkérdések 3 ára vallottak, az t. i. hogy reájuk a végrendelkezési cselekmény azt a benyomást tette, mikép az örökhagyó (ki maga is a müveit osztályhoz tartozott) a jelenlétökben is betekintett okirat tartalmát élőbbről ismerte s hogy igy mint végrendeletét irta alá öntudatosan.