Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

33 jezésekkel megtámadta volna, de vádlott ezen tagadása a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásai által megczáfolva lett s különösen H. Lajos tanú rendőrfőnök igazolja, hogy vádlott, mivel iparengedélylyel nem birt s e miatt portékáit, a melyek a város piaczának oly helyén voltak lerakva, a hol a kirakodás rendőri szempontból tiltva van, a rendőrség elszállította s ezért a város háza rendőri hivatalába ment s az ő jelenlétében panaszost tolvajnak, rablónak nevezte s ott illetlen magaviseletet is tanúsított, Z. Jakab tanú is hit alatt igazolja, hogy jelen volt a kérdéses alkalommal, mikor vádlott azt mondotta «azért mert haragszik rám, portékámat elrabolta*, tekintve azonban azt, hogy V. Benő panaszos rendőrtollnok kiküldetése folytán eljárása már be lett fejezve, a mint vádlott által a sértés elkövettetett, egyedül a Btk. 262-dik §-ába ütköző becsületsértés vétségének alanyi és tárgyi tényálladéka lett beigazolva, azért őt a kimért büntetéssel sújtani kellett, mely büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül volt beszámítva, hogy vádlott még ez ideig büntetve nem volt, hogy 6 kiskorú gyermeke van és hogy vádlott vagyontalansága mellett hosszabb időre való elzárása mellett azok is szenvednének. (1886 május 4-én 4153. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Minthogy a kir. Curiának 22. sz. alatti döntvényéhez képest a btkv. 270. §-ának bevezető rendelkezése alapján az ezen szakasz 2. pontjában megjelölt vétségek miatt közvádló által mindig csak a sértett fél, illetve felettes hatóságának meghatalmazása alapján lehet eljárni, ilyen szabályszerű meghatalmazás pedig hiányzik: ugyanazért, miután e hiány folytán jogos vád nem létezik, a kir. itélő tábla az eljárt kir. tszék ítéletét hivatalból megsemmisíti. (1886 szeptember 15. 20260. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a Btk. 270. §-a az ennek mindhárom pontjában megjelölt hivatali személyek elleni rágalmazás vagy becsületsértés esetében, a bűnvádi eljárást hivatalból, de meghatalmazás alapján engedi megindítani; tekintve, hogy a kir. Curia büntető tanácsai teljes-ülésének 1883. évben 22. sz. alatt hozott döntvénye a törvény ezen rendelkezését aként értelmezte, hogy a felhatalmazást nemcsak a sértett tisztviselőnek felettes hatósága, hanem maga a sértett Döntvénytár, uj folyam. XIX. 3