Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

101 Tábirták s hogy a midőn a váltók lejártak, ismételve uj váltókat adtak felperes czégnek. Ezen beismeréssel be van bizonyítva, hogy a vasáruk, illetve a lejárt kamatok hozzáirása által a kereseti váltók értékét alperes és társa megkapták, sőt a dijak hozzászámitása is alperes beleegyezésével történt, mert maga alperes mondja elleniratában, hogy felperes kívánatára azért állították ki időszakonkint a váltókat, alperes mint elfogadó, B. J. pedig mint kibocsátó, hogy felperes azokat a bankokban elhelyezhesse, és reájuk pénzt vehessen fel. Alperes tartozott volna tehát bizonyítani, hogy a kereseti váltók kifizetve lettek, meg is kisérlé ezt azon állításával, hogy felperessel mindannyi váltótartozására nézve 1885-ben kiegyezett és ennek bizonyítására az elleniratban alperes esküvel kínálta meg felperest, tekintve, hogy e részben alperes egyéb módon nem bizonyította, felperes által a válaszban elfogadott és a kir. ítélő tábla által a döntő körülményekre megítélt eskütől kellett a per eldöntését feltételezni. Az egyetemlegesség nemcsak a kir. itélő tábla által felhozott azon indokból, hogy a váltókat felperes mint elfogadó irta alá, hanem azért is terheli alperest, mert elleniratában maga mondja, hogy a B. J.-sal társaságban is közösen épített házakhoz használták fel a felperestől vásárolt vasárukat, a teher tehát valamint a haszon is egyetemleges volt köztük. 351. Az örökösnevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kiván tenni, kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökösnevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. 2. Az örökhagyónak azon intézkedése, hogy ingatlan birtoka örök időkre fentartassék és haszonbérbe adassék, nem egyéb, mint az örökség felosztását tiltó intézkedés, mely azonban törvényes gyakorlatnál fogva hatálylyal nem birhat. (1887 szeptember 13. 4620. sz. a.)