Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

hatása iránti óhaját többször kijelentette; hogy D.-t férjétől val6 megszabadítására felhívta; hogy e czélból neki viszonzási ígéretet tett stb. ; elkövetve továbbá az által, hogy ezen vádlottnö a bün elkövetése alatt is segítette, illetőleg bátorította D. Sándort; mert midőn ez a gyilkos tett végrehajtása miatt bement a korcsmába, vádlottnö csupán azért maradt az utczán, a korcsma ajtajában, hogy bűntársa benn a korcsmában nyugodtan működhessék. A bünsegély főtényezője tehát vádlottnö részéről D.-ra gyakorolt psychicai behatás lévén : ennek elfogadása — a bünrészesség e fajának büntetőjogi fogalmánál fogva -— feltételezi: hogy D. Sándor már egyébként is el lett légyen határozva S. Mija megölésére, s hogy ezen elhatározása vádlottnö által csupán fokoztátott és erősbittetett légyen. Ha ellenben az elhatározás indoka nem a tettesben, hanem más személy által azon szándokkal valósittatik meg, hogy ez által a későbbi tettes a bűntett elkövetésére birassék; és ha ez utóbbi azon büntettet e reábirás következtében, csakugyan el is követte: ez esetben a bűntett elkövetésének eszmei okozója ezen másik személy lévén, ez ellenében többé nem az eszmei bünsegély — hanem a bűntettnek eszmei okozása —• a felbujtás forog fen. A jelen ügyben sem a vizsgálat egész során, sem a végtárgyaláson nem merült fel egyetlen körülmény sem, mely következtetést engedne arra, hogy D. Sándor akár régibb ellenségeskedésben lett volna S. Mijával, akár pedig a pillanat felhevülése alatt intézte volna ellene a gyilkos támadást; sőt ellenkezőleg az egész bizonyítási eljárás azt tanúsítja, hogy D. Sándor és S. Mija között semmiféle harag, ellenszenv, boszu vagy hasonló ellenséges indulat nem létezett; de e tekintetben az alsóbb fokú bíróságok ítéletei sem nyújtanak semmiféle támpontot; ellenben magában az első fokú bíróság ítéletének indokaiban kifejezett tények és körülmények bizonyítják, hogy S. Mijáné szabadulni akarván férjétől, D. Sándorban hitte feltalálni azon embert, a ki az ő megszabadulási vágyát férjének «eltétele,» «elhallgattatása') által megvalósítja; továbbá azt is tanúsítják a vizsgálati iratok és az Ítélet indokaiban is az tükröződik vissza; hogy S.-né különböző alkalmakkor és különböző alakban hivta fel D.-t az ő megszabadítására ; hogy erről, a cselekményt megelőzött időben is vele több-