Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

21 tozik, hogy valamelyik vádlott első kihallgatásakor saját bűnösségét vagy a bűntettről való tudomását tagadja, csak később és legtöbbnyire csakis az ellene kiderülő bizonyítékok kényszerítő hatása alatt vallja be a valót. Ha mindezen esetben meggyengitettnek vétetnék a későbbi, a kiderített körülményekkel teljesen megegyező bevallás csupán azért, mert vádlott első ízben önön vagy társai bűnösségét palástolandó, esetleg enyhítendő, a valósággal ellenkezően vallott ; ha ez okból a későbbi vallomás — habár csupán a bűntársakra vonatkozólag — értéktelennek tekintetnék : az ily rendszer annyira veszélyeztetné a bűnvádi eljárás feladatát, s oly eredményekre vezetne, hogy az sem a társadalom, sem a vádlott szempontjából nem lehetne fentartható. Midőn a kir. ítélő tábla az első fokú törvényszék ítéletét ennek indokainál fogva helybenhagyván, azt a maga részéről is — ugy tényi, valamint jogi megállapításait illetőleg — teljes tartalmára nézve elfogadta: ezzel magáévá tette az első fokú bíróság ítéletének azon megállapítását is, a melylyel az, a lefolyt bizonyítási eljárás, illetőleg a kiderített és értékesített bizonyítékok eredménye gyanánt ténynek, megtörtént dolognak állapította meg: hogy «D. Sándor a korcsmában egy ütéssel teritette le S. Miját», tehát hogy azt D. Sándor megölte. E szerint megtörtént dolognak mondván ki a megölést és annak D. által való véghezvitelét : azon bizonyítékok, a melyek elég erősek voltak ezen ténynek történt dologgá megállapítására, nem lehetnek értéktelenek vagy meggyengítettek akkor, a midőn ezen már megállapított ténynek csupán törvényszerinti vonatkozása fejezendő ki. Ezen lényeges folyomány, kikerülvén a kir. tábla figyelmét: a kir. Curia D. Sándornak a kir. tábla által is megállapított cselekedetét nem tartván elszakithatónak D. tettességétől és bűnösségétől, a S. Mijáné vallomására vonatkozó határozatlansági indokot s az erre fektetett következtetést mellőzendőnek tartotta. S. Mijáné szül. L. Katicza ellen mindkét alsóbb fokú bíróság a férjének megölésére való közreműködést: a bünsegélyt mondta ki megállapítottnak; még pedig, mint az első fokú bíróságnak a kir. tábla által is elfogadott ítéletei indokaiban tartalmaztatik: elkövetve az által, hogy S. Mijáné D. Sándor előtt több ízben panaszkodott férje ellen; hogy ez előtt férjétől való megszabadul-