Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

20 ményeknek és bizonyítékoknak a bűntárs vallomásával találkozása esetében, igen gyakran ezen vallomás képezi az igazságos megállapításnak legértékesebb, s nem egyszer, főleg a legsúlyosabb bűntetteknél, egyedüli feltételét. A jelen esetben S. Mijáné a vizsgáló bíró előtt önönmagát is terhelvén, habár ezen beismerését a végtárgyalás alkalmával magára vonatkozólag kedvezőbb színben módosította: de nem tette ezt azon irányban, hogy ez által a vizsgálati eljárás alatt magára vállalt felelősséget bármi részben D.-ra iparkodott volna hárítani. D. Sándort épen ugy terhelte I. r. vádlottnő a tettességgel akkor, midőn egyszersmind önmaga ellen oly vallomást tettr a melyből az ő felbujtói minősége alaposan következtethető; valamint akkor is, midőn saját magára vonatkozólag a bűnösséget enyhébb alakban iparkodott előtüntetni. Az érdekeltség S. Mijáné vallomásának mellőzése mellett csak az esetben képezhetne elfogadható indokot: ha vádlottnő D.-nak bűnösségét egyáltalában, vagy D.-nak bűnösségéről saját tudomását tagadná; mert ez esetben alaposan lehetne következtetni, hogy vádlottnő ily vallomásának rugóját azon remény képezi: hogy D. bűnösségének elestével jogi értékét veszitendi azon eredménytelen hatás is, melyet ő D. Sándorra, a kérdéses bűntettnek ez által való elkövetése czéljából gyakorolt. Ezen eset nem forogván fen : S. Mijánénak — a bűntársnak — D. Sándorra vonatkozó és a többi bizonyítékkal egyező vallomása állítólagos érdekeltség szempontjából nem volt figyelem nélkül hagyható. Épen oly kevéssé volt elfogadható a kir. ítélő tábla ítéletében a kérdéses vallomások mellőzése mellett felhozott indok. Azon körülmény ugyanis, hogy S.-né a nyomozás alkalmával átalában az őröket jelölte meg mint lehető tetteseket, még azt sem foglalja magában, hogy azokat a tetteséggel egyenesen vádolta volna. De ezen felül mindjárt ezután, a kir. jbiróság előtt tüzetes és körülményes vallomást tevén, már a bíróság előtti első vallomásában nem csupán föltételes lehetőséget — mint nyomozáskor — hanem positiv tényt állítván : a tettességgel csakis és kizárólag D. Sándort terhelte; sőt ezen vallomását, az egész bűnvádi eljárás alatt, ugy a bíróság előtt, valamint azonkívül is, változatlanul fentartotta. Egyébiránt a bűnvádi eljárás leggyakoribb esetei közé tar-