Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)
6 hogy a korcsma helyiségében csakis S. Mija van, bement, S. Miját. egy ütéssel leterítette, csakhamar ki és örtársai után sietett; ugy hogy D.-nak a tett elkövetésére és társai elérésére teljesen elegendő volt V4 órai idő. Mindezen tények és körülmények igazolják, hogy S.-né beismerő vallomása való s bűnösségének megállapítására bizonyítékul elfogadható, annál inkább, mert a saját ágyában talált bünjelkép szereplő véres szoknyát is magáénak ismerte el, — továbbá Sz. Aczának is adott véres szoknyát mosni, — végre vádlottnö B. Steva előtt is tett beismerő és bűnösségét megállapító nyilatkozatot. Vádlottnö beismerő vallomása szerint azonban az előre elhatározott ölési szándék és D. Sándornak az ölésre vonatkozó reábirása s igy a gyilkosságra való felbujtás meg nem állapitható, — mert D. Sándor — vádlottnö előadása szerint — nyíltan soha. sem egyezett bele S. megölésébe a mennyiben ; pedig ezen reábirás február 4-én éjjel tettleg nyert kifejezést, ezen reábirást oly gyorsan követte a végrehajtás, hogy a gyilkosság fogalmához megkívántató előre megfontolásra physikai idő sem volt. Ez okból csak a szándékos emberölés esete lévén megállapítható, vádlottnö a gyilkosság vádja alul felmentendő volt. Miután pedig vádlottnö — beismeréséből és a körülményekből folyólag — tudta vagy gyanította, hogy a biztató szavaira a korcsmába menő D. Sándor csakis a tett végrehajtása végett ment vissza a korcsmába, vádlottnö mégis minden indok nélkül, egyedül, sárban, hidegben, sötétben az utczán maradt; kétségtelen, hogy ezt azért tette, hogy személyes jelenléte által a tettest ne zavarja egyrészt, másrészt hogy D. Sándor azon tudatban, s igy nyugodtan működhessék, hogy van kivül valaki, kinek érdekében áll a netán arra tévedőket visszatartani, mint ezt vádlottnö február 5-én estve P. Mita és B. Zsivkó vallomásából kivehetőleg a hulla darabolásakor is tette, s igy D.-t a tetten éréstől megóvni. Vádlottnö ezen ténye által elősegítette a tettesnek mükö dését s megkönnyítette a bűntett végrehajtását.; férje megöletésének tehát mint bűnsegéd részesévé vált, mit igazol ama tény is, hogy február 5-én a vérnyomokat maga eltávolította, a hullát elrejtette, a hulla feldarabolása és ennek valamint a hullán volt ruhák elégetésénél közreműködött, s igy a bünnyomokat elhárította..