Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

7 Mindezen indokok alapján S. Mijáné sz. L. Kata a férjén elkövetett, a Btk. 279. §-ába ütköző, a 280. §. szerint minősülő, s ezen, valamint a Btk. 69. §-a szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettében mint bűnsegéd bűnösnek volt kimondandó. Igaz ugyan, hogy vádlottnő bűnösségének ily minőségben lett megállapítása a tettes megállapítását is feltételezi; miután azonban D. Sándor II. r. vádlott az alábbi indokok alapján azért mentetett fel, mert tettessége kétségtelenül bebizonyitottnak nem vétetett, nem pedig azért, mintha tettessége ki volna zárva, vagy valószínűvé nem volna téve: ily körülmények közt pedig a bünrészesség megállapítható volt. A büntetés meghatározásánál — vádlottnő mellett enyhítő körülmények fen nem forogván — súlyosító körülményül vétetett erkölcstelen és rovott előélete, tettének erkölcstelen rugója és a megrögzött gonoszságát jellemző azon állatias vadság és kegyetlenség, melynél fogva férje hullájának feldarabolása és elégetésében résztvett. Ugyanazon oknál fogva alkalmaztatott a Btkönyv 66. §-a szellemének megfelelő leghosszabb tartamú büntetés. Felmentendő volt ellenben D. Sándor II. r. vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól; mert habár I. r. vádlottnő, ugy a szemtanú S. Vészó határozottan állítják, hogy ezen vádlott ölte meg S. Miját; habár vádlott február 4-én gyanús körülmények közt suttogott vádlottnövel; vádlott kezdeményezte és zavarta haza a jelenvoltakat minden ok nélkül; ezután örtársaitól vissza és S.-néval maradt; ezen eset után pedig az addig pontosan teljesített őri kötelességét elhanyagolta; a kilátásban volt uj ruházatra nézve többek előtt s többször gyanús sóhajtozás közt lemondólag nyilatkozott, mint mindezeket K. Koszta, I. Gyóka, G. Jusztin, D. Milos, L. Sándor, G. Brankó, S. Pája és U. Kuzman tanuk hit alatt bizonyítják; ezen igazolt körülményeknek is tagadása, valamint február 5-ki alibijére vonatkozó hamis állítása s ennek a N. 66. alatti megczáfolása, mind nyomatékos gyanuokokat képezvén, valószínűvé teszik vádlott ellenében a bűnösséget, hogy a tettes ő volt: mindezek daczára — tekintettel I. r. vádlottnő és S. Veszó érdekeltségére — a felsorolt adatokat a kir. tszék bizonyítékul el nem fogadja, miért is D. Sándort a vád alól felmenteni kellett. (1886. július 28. 2500. sz. a.)