Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

2 erről jelentés tétetvén, ez alapon az elönyomozás folyamatba tétetett. A goszpodinczei elöljáróságnak N. 4. alatti jelentése szerint, tudomására jővén, hogy S. Mija ottani korcsmáros 1886. február 5-e óta eltűnt a községből, holléte iránt pedig neje által gyanús felvilágosítás adatott, ennélfogva az elönyomozás éle első sorban S. Mija neje ellen irányoztatott, ki még azon estve febr. 15-én, — a vele állítólag szerelmi viszonyban volt, s igy szintén gyanú alá vett D. Árkádia és G. Jusztin zenészek pedig február 16-án letartoztattak, utóbbiak azonban birói kihallgatásuk után szabadlábra helyeztettek. Február 16 án a zsablyai kir. járásbíróság az elő nyomozás vezetését átvévén, S. Mija lakásán házkutatást tartott, mely alkalommal az ürszékben első tekintetre felismerhető pörkölt emberi fej, egy darab húsos felső karcsont, egy pár férfi-csizma fris vágással a szártól elválasztva; az ürszék melletti szemétdombon pedig több égett emberi apró csontok találtattak; 1886 febr. 17-én az orvos-szakértői szemle és bonczolás is eszközöltetvén, az arra alapított szakértői vélemény szerint a talált hullarészek emberi testrészeknek állapíttattak meg; az is megállapittatott, hogy a fejnek a törzstől lett elválasztása a halál után, éles eszközzel, — tehát már emberi hullán eszközöltetett, — a halálozás pedig, ezen bonczolást megelőzőleg 10—12 nappal előbb történt. A halál oka, valamint a személy ugyanazonossága azonban megállapítható az orvosszakértők által nem volt. S. Mijáné I. r. vádlott vallomása alapján a gyanú D. Sándor II. r. vádlott községi őrt is terhelvén, febr. i6-án letartóztattatott s jelen ítélet kihirdetéséig fogva volt. A vizsgálat és bizonyítási eljárás fontos és első feladatát képezte tehát, megállapítani az elhalt személy ugyanazonosságát s a halál okát. A személyugyanazonosság a körülmények, tények és ezekkel összhangzásban levő vádlottnő vallomása, valamint S. Száva, G. Brankó, M. Sándor, S. Milos és T. Lajos tanuk vallomása alapján állapíttatott meg; ugyanis 1886. évi február 5 —15. közti időben G. községből más egyén, mint S. Mija el nem tünt, ezen körülmény szolgáltatott a község elöljáróságánál is gyanút arra, hogy a hullatörzs a S. Mija testrésze. S. Mijáné vádlottnönek a vizsgáló biró előtt tett azon beismerő vallomása, hogy a feltalált hullarészek valóban férje test-