Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

3 részei; s habár a hullarészek nem vádlottnő előadása nyomán és után találtattak fel, ama körülmény, hogy vádlottnőt épen a hullarészek feltalálásának elébe tett tartása birta beismerő vallomásra ; továbbá az általa arra nézve adott felvilágosítás, hogy a hullarészek ki által és mily uton jutottak a találás helyére, — hogy férje hullája feldarabolva megégettetett, a törzs pedig a háztól elvitetett, — s mindezen állításai — vallomásától egészen függetlenül, — való tényeknek bizonyultak a házkutatás eredménye, a törzs feltalálása, a bonczolás és orvosi vélemény által: kétségtelen, hogy vádlottnő e részbeni beismerése a valónak megfelel. Nem volt figyelmen kivül hagyható vádlottnő 11 éves, irni-olvasni tudó fiának, S. Veszónak, mint egyetlen szemtanúnak vallomása sem, s habár ezen tanú a törvénynél fogva megeskethető nem volt, tekintettel arra, hogy joggyakorlatunk szerint különben sem ad bizonyító erőt az eskü a vallomásoknak, s igy nincs kizárva, hogy e vallomásnak bizonyító erő tulajdonittassék; annál inkább, mert ezen tanúnak korához mérten előnyös értelmi képessége a közvetlenség alapján s értelmes feleletei nyomán találtatott. Ezen vallomás szerint tanú igazolja, hogy atyja S. Mija éjnek idején a korcsmai ivószobában, D. Sándor által, fejszével leüttetett. Tanú vallomásának a helyre, időre és a tettesre vonatkozó előadása tehát megegyez vádlottnő vallomásával, miután pedig vádlottnő a hullatörzs feltalálása után azonnal befogatott s fiával többé nem érintkezhetett, azt ki nem taníthatta, kétségtelen, hogy tanúnak az eset után 6 hó múlva tett vallomása a valónak megfelel; e szerint pedig S. Mija saját lakásán üttetvén le, hullájának is ott kellett láb alul eltétetnie, mi szintén igazolja a hullarészeknek S. Mija testéveli ugyanazonosságát. De ezeken kivül a személyugyanazonosság igazoltatik G. Brankó, M. Sándor •és S. Milos tanuk által, kik S. Miját személyesen ismervén, a hullarészek megtekintése után s az azokon maradt hajzat és szakái nyomán hit alatt állítják, hogy a hullaroncsok a S. Mija testrészei. T. Lajos tanú pedig hit alatt vallja, hogy a bünjelkép szereplő csizma a S. Mijáé volt s miután tanú ezen csizmát sajátkezüleg saját használatára varrta, sőt 8 hónapig hordta is s csak ezután adta el S. Mijának, azt határozottan ismeri. Mindezek alapján kétségtelenül bebizonyitottnak veendő,