Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

58 által okozott jogsértő eredmény előidézése a büntetőjogi felelősség keretén kivül esnék. A bonczjegyzökönyvben részletesen leirt sérülés F. Lajos, T. György, H. Veron, V. Mari, P. István szemtanuk s vádlottnak a vizsgálóbíró előtt adott részbeli beismerése szerint akként jött létre, hogy vádlott a cséplőgép zakatolása miatt szavait nem halló s azokra feleletet nem adó J. Mihályra a V. Mari kezéből kikapott favillát reá dobta, s minthogy a dobása nem talált, egy háromágú másik favillát F. Lajos kezéből kapott ki és ezt dobta a hozzá háttal levő J. Mihályra 4—5 lépés távolságból olyan erővel, hogy a villa középső ága a czélba vett egyén bal lapoczkának külső szélén befúródott, 3 darabra forgácsolódott, 4 cm. hosszúságú hegye pedig a lapoczcsont alatt 1 cm. mélyen a testbe bele is tört. Megczáfoltnak találtatott az az allitás, hogy vádlott a tett elkövetésére s annak részleteire nem emlékezik és alaptalannak találtatott az a védekezés, hogy a cselekmény a 76. §. alapján be nem számitható, mert vádlott mint gazda csépléssel foglalkozó munkásai között a pusztán akként jelent meg, hogy a cséplőgép körül rendelkezett is ; mert ugyancsak vádlott a vizsgálóbíró előtt adott, de a főtárgyaláson ittasságára hivatkozás mellett már módosított vallomása szerint nem csak a dobásra, hanem arra az elhatározó okra is emlékezett, mely miatt a villát J. Mihályhoz hozzá vágta; mert vádlott tanukra hivatkozással ittassága bizonyítására fektette ugyan a súlyt, de azt, hogy mikor, hol és mennyit ivott ? bizonyítani meg sem kísérletté, a tanuk pedig olyan tényt, melyből az állított ittasságot következtetni lehetne, nem bizonyítanak ; mert az aránylag eléggé súlyos tárgy dobása által előidézett sérülés okozásához szükséges nagy fokú testi erőt kifejteni képes volt. Bebizonvitottnak találtatott, hogy vádlott ölési szándék nélkül ugyan, de szándékosan bántalmazta sérült testét, mert a bántalmazásra alkalmas eszközökkel való dobásnak a tanuk által bizonyított s vádlott által is megmondott oka egymagában is bántalmazási szándékot bizonyít; mert vádlott egymás után két villát dobott és pedig a másodikat azért, mert az elsővel a czélt nem találta; mert a gép mellett álló vádlott, ha bántalmazási szándék nem uralta, magát megértetni 4—5 lépésnyiről J. Mihályhoz közelebb léphetett volna ; mert J. Mihály testét czélba vette s második dobásával a czélba vett egyén tes-