Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

305 Brassó városi tanács 1786-ban kelt L. a. felterjesztésében megkülönbözteti a görög kereskedőket a többi gör. n. egyesült felekezetű (oláh) polgároktól és kereskedőktől, mig az ugyanazon évi P. a. összeírásban az oláh mészárosok a többi conscribáltaktól elkülönítve soroltatnak fel névszerint. Annak tehát, mintha Erdély törvényhozási, törvénykezési és hatósági nyelvén valaha görögöknek neveztettek volna az oláhok is, épen az ellenkezője áll. Áttérve már most a peres egyház történetét feltüntető F.—S. alatti okiratokra, ezekben sehol sem mondták a görög alapítók, hogy ők vegyes görög-oláh templomot akarnak. Ilyesmi nincs egy szóval sem mondva az F. és G. a. szerződésekben, melyekkel az építendő templomra szükséges két ház megvétetett; a H. és /. a. folyamodványok eredete pedig a következő: Az alapítók közül négyen: Dsanly, Dima, Michael és Stephan folyamodtak a városi tanácshoz templomépitési engedélyért 1786-ban, tehát akkor, midőn a gör. keleti vallás még nem volt recepta religio. A tanács elutasította őket azzal, hogy négy család számára templomot építeni nem enged ; eljárhatnak ők a brassó-külvárosi (bolgárszegi) gör. n. egyesült felekezeti templomba is. Nyomatékot kerestek tehát ők többeknek számában s aláíratták az általuk szintén aláirt H.—/. a. kérvényeket több gör. keleti vallásuakkal, a kik azonban — és ez itt figyelemre méltó, -— az engedélyt nem a maguk, hanem az előbb is folyamodott négy alapító részére kérték és csak támogatták az alapítók kérelmét, kiemelvén a maguk részéről, hogy a belvárosi templom nekik is mint belvárosi lakosoknak s üzlettulajdonosoknak javukra, hasznukra és kényelmükre fogna szolgálni. De mindezek különösen az aláíró román mészárosok nem mondtak egyebet, mint csak annyit, hogy ők is látogathatni fogják a görög alapítók költségén építendő és fentartandó templomot, mely «hasznos lesz mindenkire nézve, ki az Istenhez imádságokkal fordulni akarna», és ha ezt a lelki érdeket az alapító görögök is elismerték és előmozdítani készeknek nyilatkoztak : ez az aláiró románoknak az egyházközségi tagságra épen oly kevéssé szolgálhatott jogforrásul, mint nem szolgálhatott az oláh katonáknak és cselédeknek, a kiknek lelki érdeke szintén indokul hozatott fel a mondott kérvényekben. Abból pedig, hogy ezen folyamodványokat az aláírók román nyelven adták be Döntvénytár, uj folyam. XVII 20