Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

238 megkötésénél, ugy az A. alatti szerződés és váltó aláírásánál, valamint az előleg felvételénél, mint alperesek közös meghatalmazottja járt el, következőleg nem ez, hanem alperesek, mint meghatalmazok tartoznak vagyoni felelősséggel. De alperesek tagadásával szemben felperes nem bizonyította se azt, hogy M. József az emiitett aranyos-medgyesi birtokot, mint közös birtokot és mint általános felhatalmazással megbizott gazdasági főtiszt kezelte, sem azt, hogy az összes reménybeli termés eladására 3000 forint előleg felvételére, sőt ez összeg erejéig rgyuttal alpereseket kötelező váltó aláírására különös meghatalmazással bírt volna. Az A. a. okmány bevezető soraiban ki van ugyan emelve, hogy M. József ezen szerződést, mint a felmutatott meghatalmazó levelek szerint br. W. Ferencz, gr. K. Sándorné sz. br. W. Johanna és leánya gr. K. Klementina meghatalmazottja köti, de eltekintve attól, hogy ez okmány M. József egyszerű aláírásával van ellátva s ezen aláírásnál a meghatalmazotti minőség jelzése hiányzik, felperes az A. alatti szerződés szerint állítólag felmutatott meghatalmazást báró W. Ferencz II. r. alperes részéről e perben egyáltalában bizonyítékul mellékelni képes nem volt, gr. K. Klementine L r. alperes ellenében pedig E. alatt csatolt 1878. évi szeptember hó 6-án kelt, gr. K. Sándorné által aláirt meghatalmazó levél nem képez vagyoni felelősséget megállapító okmányt azért, mert I. r. alperes részéről az ellenirathoz 3. alatt csatolt, nem kifogásolt végzéssel bizonyítva van, hogy a kérdéses aranyos-medgyesi s több ahhoz tartozó birtok még 1876. évben első r. alperes gróf K. Klementinere nyilvánkönyvileg átruháztatott, az E. a. kiállításakor tehát gróf K. Sándorné többé az aranyos-medgyesi birtok tulajdonosa nem lévén, a jogszerű tulajdonos, azaz leánya I. r. alperes hozzájárulása nélkül adott felhatalmazás utóbbi irányában érvénytelen s felperes utalása arra, hogy I. r. alperes gr. K. Sándornénak leánya, és hogy vele egy és ugyanazon háztartásban élt, mint most nevezett anyjának örököse is felelős, nem vehető figyelembe, mert felperes beismerte, hogy I. r. alperes az E. alatti keltekor már nagykorú, tehát nem anyja gyámsága alatt álló, hanem önjogu személy volt, a ki helyett az anya ekkép felhatalmazó okmányt kötelező érvénynyel kiállítani jogosítva nem volt,