Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

23 1 peresi vasutíársulat műhelyében a munka az úgynevezett mester vagy felügyelő által kiosztatik és hogy e kiosztott munkát büntetés, levonások, elbocsáttatás terhe alatt végezni kell, hogy tehát munkára önként vállalkozni nem is lehet. Ezen megállapított tényálladékkal szemben dr. D. Gyula, dr. Sch. Vilmos és dr. V. Pál orvos szakértők egybehangzó véleményükkel megállapították, miszerint eme esetben ama izzadás és hőingadozásokat, valamint ama kedvezőtlen munkaközbeni helyzetet tartják elfogadhatóknak, a melyek a felperesnek több éven tartó munkája közben reája hatottak ; továbbá, hogy felperes ennek folytán mindkét szemén látideg-sorvadás és gerinczagy-izgatottságban szenved és hogy szembaja gyógyulni soha sem fog, gerinczagyában talán némi javulás bekövetkezhetik, de teljes felgyógyulásához semmi remény nincs. Az általános jogszabályok szerint a munkaadó, a mennyiben a munkás az ő érdekében tett munka közt megbetegedik, a betegség folytán felmerült gyógyításokért felelősséggel tartozik ; jelen esetben, miután teljes bizonyítékkal bebizonyíttatott, hogy felperes az általa alperes részére teljesített munka folytán betegedett meg és lett munkaképtelenné, alperes vasúttársaságot a felmerült gyógyítási költségekért annyival inkább felelőssé kellett tenni, mert a kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása szerint pénzbüntetéssel, elbocsátással, tehát erkölcsi kényszerrel szorította az általa végzett egészséget rontó munka teljesítésére, miért is alperes vasut-társulatot felperes által a mennyiség tekintetében megítélt becslő eskü letétele után a keresetileg felszámított gyógyítási költség vagyis 250 frt.. . megfizetésében marasztalni kellett, stb. Végül felperes alperes kárkötelezettsége megállapítása iránti követelésével elutasítandó volt, mert habár a fenebbiek szerint munkaképtelenségének okozójául kizárólag alperest lehet tekinteni, miután azonban felperes saját beismerése szerint csakis napi bér mellett dolgozott, azt pedig, hogy alperes vasúttársaság alapszabályai értelmében munkaképtelenség esetén valami fizetési kötelezettséget vállalt volna, igazolni nem képes, a törvény pedig a napi bér melletti munkásoknak ily követelést meg nem állapit, stb. (1886. máj. 25. 11949. sz. a.)