Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

2©9 melyek szerint örökhagyó gróf Sz. István Tamás az ös. nyilt­parancs értelmében a fiágat illetett javairól másodrendű alperes Sz. Alfréd javára oly joghatálylyal intézkedhetett, hogy az ez iránti végrendelete a leányág illetve felperes által még a köteles rész czimén se legyen megtámadható és ezzel kapcsolatban azon kérdés is szükségkép megvitatva lett, hogy örökhagyónak a fenn­állott miskolczi cs. kir. törvényszéknél letéteményezett végrende­lete figyelemmel a bécsi közjegyzőnél letett s azon perben n. sz. alatt szerepelt hasontartalmu végrendeletre is, 1852. évi aug. 25-én vagy 1856. évi ápril 21-én keltezettnek tekinthetö-e ? De nemcsak megvitatva, hanem eldöntve is lettek ezen kérdések akkor, a midőn a bpesti kir. itélö táblának 1878. évi február 4-én és 5-én 3488. sz. és a kir Curia mint legfőbb itélö­széknek 1878. évi ápril 29-én 2751. szám alatt hozott MM. NN. alatti egybehangzó ítéletével a 7. sz. alatti egyesség érvénytelen­nek kimondatott. A most idézett Ítéletek rendelkező részeiben a végrendeletnek a fiági javakban a leányág kizárásával 2-odrendü alperes gróf Sz. Alfréd javára tett intézkedése kifejezetten hatály­talannak ki nem mondatott ugyan, de miután az Ítéletek az indo­kokkal együtt képeznek egy egészet, s a birói kimondás nem csak a rendelkező részben, hanem az ügy állását, lényegét meg­világító és eldöntő indokokban is nyer kifejezést, az idézett ítéletek indokolása a jelen per eldöntésénél minden esetre mérv­adó. A midőn pedig az MM. NN. alatti ítéletek indokaiban határozottan kimondva lett, hogy az A. illetve 18. szám alatti végrendelet 1852. évi augusztus 25-én lőn kiállítva s az okirat oldalán látható 1856. évi ápril hó 21-ike csak az utólagos közbe­szurás időpontját jelzi, mint ilyen pedig az osztr. ptk. hatályba lépte előtt kelt végrendelet joghatálylyal csak akkor bírhatna, ha az az ősiségi nyiltparancs 6-ik §-a értelmében legkésőbb 1853. évi november i-én letétetett volna, kétségtelenül áll, hogy az érvény­telenitési ujitott perben hozott felsőbb bírósági ítéletek által már meghaladva van a jelen perben szintén vitássá tett azon döntő kérdés, hogy örökhagyó gróf Sz. István Tamásnak A. alatti vég­rendelete felperes örökösödési jogának illetve köteles rész iránti igényének útját nem állja. De az invalidationalis pernek czélja az levén, hogy az egyesség hatályon kivül helyezésével felperesnek Döntvénytár, uj folyam XVII. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom