Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

200 kérvény szerint is, 1852. aug. 25-én kelt végrendelet mutattatott be a miskolczi kir. törvényszékhez letétel végett. Örökhagyónak a most előadottak szerint 1852. évi aug. 25-én kelt végrendelete, 1856. ápril 25-én, tehát az ős. ny. p. 5. §-ában kiszabott határidőn tul, s így elkésetten tétetvén le, annak, illetőleg a csupán fiágat illetett ősi javak tekintetében a fiutód Il-od rendű alperes javára tett intézkedésének, az ős. ny. p. idézett §-ában meghatározott, illetve engedélyezett hatály nem tulajdonitható, mint ez különben már e kir. itélö táblának a fenállott m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1878. ápr. 29-én 2751. sz. a. kelt ítéletével elfogadott 1878. február 4. és 5-ikén 3488. sz. a. hozott (M. M. és N. N.) ítélete indokaiban is kimondatott s igy a hagyatéki javak fiági természetére fektetett alperesi kifogás, — még ha e javaknak most emiitett természete minden kétségen kivül igazoltnak vétetnék is — erönélküli. De alaptalan a kifogásnak a hagyatéki javak hitbizományi minőségére állapított része is: Mert a néh. gr. Sz. István (első szerző) által 1711. április hó 14-én alkotott végrendeletében (40. sz.) rendelt hitbizományra, a fenállott eperjesi kir. itélő tábla mint az időben erre illetékes bíróság 1869. évi febr. 3-án 46. sz. alatt kelt végzésében, mely végzés a pesti kir. itélő tábla, 1869. szept. 24-én 1703. sz. alatt hozott végzésével, az ez ellen közbe tett további felfolyamodás a 3-ad bíróság által visszautasittatván, végérvényesen helybenhagyatott, kimondotta, hogy az törvényesen jóváhagyott és megerősített hitbizománynak nem tekinthető ; arra pedig, hogy örökhagyónak más előde akár gr. Sz. János, akár gr. Sz. József, akár gr. Sz. Tamás, akár gr. Sz.-Dessewffy Tamás, kik a perbeli bizonyítékok szerint majoratusinak állított javaknak, családi intézkedés alapján birtokában voltak, mely családi intézkedés is gyakorta különben a hitbizomány törvényes fenállására elegendő bizonyítékot nem képez, királyi jóváhagyással megerősített hitbizományi állapítottak volna, a perben adat és bizonyíték felmutatva nem lett. Mindezeknél fogva, miután az első bíróság felperest keresetével a követelési jog elévülésére s a hagyatéki ingatlanokra vonatkozólag azok fiági természetére állapított indokokból, tehát kereseti jog hiánya miatt utasította el, s ekként a kereseti követelés érdemében, figyelemmel arra is, hogy a köteles rész kiszámi-