Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

tásának alapjául nem egyes hagyatéki tárgyak, hanem azok összeségének értéke szolgál, s igy a hagyatéki ingók tekintetében elbírált követelés külön felülvizsgálatnak tárgyát nem képezheti, felülvizsgálható első bírósági határozat nem létezik. Felperesnek kereseti jogát, a néh. gr. Sz. István Tamás után maradt összes hagyatéki vagyonokban a köteles részre megállapítani, s az első bíróságot a hagyaték cselekvő és szenvedő állapotának, mely a peres felek között, különösen a szerencsi uradalomra nézve, hogy az apai, vagy gr. W.-féle birtokot képezett-e ? s a mennyiben e kérdés időközben már véglegesen elintéztetett volna, ez elintézésből kifolyólag hárult-e a hagyatéki tömegre valamely előny, vagy hátrány, s azok egyike vagy másika képezi-e hozzászámitás, levonás, vagy betudás tárgyát ? továbbá, hogy mennyit tett az örökhagyó halálakor még megvolt úrbéri kártalanítási összeg és mi értéket képviseltek ugyancsak az örökhagyó halálakor a később megváltott dézsmás szőllők és elidegenített birtokrészek ? valamint, hogy mi és mennyi volt az örökhagyónak halálakor fenállott adóssága és egyéb terhe ? vitás és még kellőleg ki sem derített s ebből folyólag a köteles rész mennyiségének számszerű meghatározása végett további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A szavatossági alper, az alperesi viszonkereset és a perköltség feletti intézkedésnek a kereseti követelés érdemében hozandó határozatra utalása az 1868: LIV. törvényczikk 51. §-ai alapján történt. A m. kir. Curia : A budapesti kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok : A másodbiróságnak ítélete a br. L. Józsefné szül. gr. Sz. Lujza felperesi minőségére, továbbá az o. ptk. 1487. §-ára alapított elévülési, valamint azon alperesi kifogásra vonatkozólag, hogy felperes mindaddig kereseti joggal sem bír, mig az érvénytelenített 7. sz. a. egyesség folytán nyert értéket vissza nem szolgáltatja, megfelelő saját indokolásán felül még azért is helybenhagyandó volt, mert a periratok között 7231/85. és 8354785. sz. a. fekvő kérvényekhez csatolt közjegyzői okiratok szerint Gy. Gusztáv a fölperesnőt néhai édes atyja gróf Sz. István Tamás hagyatékára vonatkozólag illetett, s ettől vétel utján megszerzett örökösödési igénkét még az első bírósági Ítélet meghozatala előtt özvegy Sz.