Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

III söknek kimondani és tevékenységük fokához és különbözőségéhez képest, még pedig I. r. vádlottat, minthogy ellenében az, hogy G. István meglövetésének részese lett volna, bebizonyítva nem volt, a Btk. 348. §. II. r. vádlott pedig, tekintettel, hogy arra nézve, miszerint az a fegyvert G. István életének kioltására irányzott szándékkal sütötte volna el, bizonyíték fen nem forog, a Btk. 349. §. alapján elitélni kellett. Nem volt elfogadható a kir. ítélő tábla ítéletének indokaiban kifejezésre jutott azon tétel, mely szerint a Btk. 345. §-a az által lenne kizárva, mert vádlottak az elvitt ingóságok elvitele által csupán önbíráskodást gyakorolván, az önbíráskodás pedig a Btk. szerint büntető sanctio alá nem esvén, a kérdéses ingó dolgoknak önbíráskodás czéljából való elvétele illetőleg elvitele lopást nem állapit meg. Minthogy pedig a Btk. 345. §. szerint mindenekelőtt lopásnak kellett elkövettetnie, hogy ezen szakasz s ennek alapján a 348., 349. §. alkalmazhatóságukat találják, ez pedig nem követtetett el: ennélfogva lopás nem létében a rablásnak tekintett lopás fenforoghatása ki van zárva. Ezen érvelés teljesen hibás alapon nyugszik. Az önbíráskodás «motivuma», inditó oka igen szánjos cselekménynek, büntetendőnek ép ugy, mint számos megengedettnek : de épen azért, mert csak is motívum, a mint motívum például a harag, a haszonvágy, vagy valamely más érzelem vagy óhaj vagy ösztön, épen azért nélkülözi azon egyik legfőbb kelléket, azon igazoltság'ot, melynélfogva az külön büntetendő cselekménynyé alakitható legyen. A kir. itélő tábla figyelmét kikerülte, hogy azon személy, a kinek becsülete más által megsértetvén, a sértőt párviadalra kihívja s a párviadalban megsebesíti, a helyett, hogy a Btk. 261. §-ának a bíróság által való alkalmazásával, a törvényes uton keresne magának elégtételt: azon személy — a kihívó — tulajdonképen, a dolog lényege szerint, önbíráskodást foganatosít, magát tévén az ellene elkövetett sértés birájává s maga szerezvén magának a bíróság mellőzésével elégtételt. Hasonló önbíráskodást gyakorol az is, a ki családja nyugalmának bűnös megzavaróját megöli, vagy a ki törvényellenes és jogtalan megkárosítása fölötti dühében az által szerez boszuérzetének elégtételt,