Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

54 tőnek véleménye annyival kevésbbé jöhet figyelembe, mert eltekintve attól, hogy az ahhoz i. alatt csatolt kimutatásban foglalt adatok hitelessége mivel sincs támogatva, valamint az sem kétségtelen, hogy a kérdéses telek a kerepesi-ut 34. számú házzal jövedelmezőség tekintetében párhuzamba hozható volna, ezen szakértői vélemény nem a tényleges viszonyokra, hanem oly eshetőségekre van fektetve, melyek az építkezés minősége, az anyag és munka árának változása és más jövőbeni körülmények által befolyásolva vannak, vagyis az alap oly ingatag, mely a valódi érték kipuhatolását nem eredményezheti. A többségi szakértők pedig az 1884. évi nov. 22. keletű bérbevallási ivre helyesen támaszkodtak és a felek ebből jogsérelmet nem meríthetnek; mert egyrészt a kisajátító által, K. a. beterjesztett és 1883. évben kelt bevallási iv a becsléskori bérjövedelem bizonyítására alkalmas nem lehet és kisajátító az 1885. febr. 6-án felvett tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a bérlök kihallgatását nem ellenezvén, a mennyiben a szakértők az ezen meghallgatással lényegileg összhangzó bérbevallást vették a bérjövedelem összegére nézve alapul, ez reá nézve sérelmet nem képezhet; másrészt pedig ezen alap a kisajátítást szenvedők által 6. B. alatt csatolt bevallási ivvel az összeg tekintetében teljesen egyezvén, nem lehet értelme azon panasznak, hogy a bérlők csak a szakértők által lettek kihallgatva. Azon panasz sem bir alappal, hogy a szakértők többsége a beépittetlen területet meg nem becsülte, mert véleményükből az derül ki, hogy ezek által az egész telek kisajátított területe 104644 frt 62 krra, tehát • ölenkint 129 frt 778s/IOO krra becsültetett ; az épületek pedig egyhangúlag 55264 frt 55 krban vétettek fel. E pontnál pedig szintén nem szolgálhat a szakértők által T885. évi ápr. 17-én elkészített jegyzőkönyvnek azon kitétele, hogy az épületek hozzávetőlegesen becsültettek meg, a kisajátítást szenvedők sérelmére, mert ezen megkülönböztetés csak azért történt, hogy a telek és épületeknek becsértéke egyenkint is külön kitüntetve legyen. A megmaradott rész elértéktelenitése körül kifejtett érvelés alaptalan, mert kétséget nem szenvedhet, hogy azon előbb értéktelenebb rész a kisajátítás folytán a népszinház-utczára utczai