Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

3° naszos rendeletüket bár eleinte vonakodva, de felesége rábeszélése folytán még is teljesítette, semmi esetre sem állott volna jogában G. Andrást önhatalmúlag elzáratni és fogva tartani s annál kevésbbé, mert vádlottnak azon előadása, hogy a vásáros népnek lázadásától tarthatott volna, indokoltnak épen nem mutatkozik, miután a piacz a tett helyétől távol esik s ott vádlottakon, panaszoson és annak nején s ezekkel együtt a piaczra siető Sz. Jánosné és Sz. Imre tanukon kivül senki sem volt jelen, vádlott nem igazolta be azon körülményt, miszerint a nép a pénzügyőrök irányában ellenséges vagy fenyegető magatartást tanúsíthatott volna s hogy panaszos a pénzügyőröket káromolván, a népet lázította volna, sőt azon felhozott körülmények, panaszos, ugy szintén vádlott társak és G. Andrásné előadása, továbbá hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása által teljesen megczáfoltatnak; igy a bűncselekmény, mely vádlott ellenében a Btk. 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének tényálladé kát állapítja meg, minden kétséget kizárólag beigazoltnak volt veendő, stb. (1886. ápr. 1821. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. tszék ítélete, tekintve S. István vádlottnak eljárása, illetve a terhére eső cselekmény elkövetése közben még sértett ellenében tanúsított és igazolt indokolatlan sértő viseletét és alaptalan durva kifakadásait: indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. máj. 24. 14692. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a tanuk nem bizonyítják azt, hogy G. András sértett fél a pénzügyőröket tettleg vagy csak szóval is bántalmazta volna, ellenkezőleg az iratokból épen az tűnvén ki, hogy az I. r. vádlott G. Andrást minden alapos ok nélkül durván szidalmazván, őt pofonütéssel fenyegette és midőn ez, vádlottnak a jogosultság minden látszatát nélkülöző fenyegetését hasonló szavakkal viszonozta volna, vádlott hivatali hatalmával visszaélve, a rendelkezése alatt levő fegyveres erőt boszuja kielégítésére felhasználva, a vezénylete alatt volt pénzügyőröknek a szurony felszegezését és puskáik megtöltését parancsolta meg, a minek megtörténte után a békés és senkit sem bántott G. Andrást fegyveres kísérettel a városházára vitette és az ott jelen volt esküdt ellenzése daczára önhatalmúlag felkerestetvén a zárka kulcsát, G. Andrást az alája rendelt egyik pénzügyőr által