Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

2 I többé élni nem akar, miből önkényt következik, hogy felperes nejének vonakodását önmaga idézte elő és hogy az ő ténykedése miatt a házassági kötelék fel nem bontható, stb. (1886 febr. 13. 590. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbirósági itélet indokainál fogva helybenhagyatik, stb. (1886 június 1. 20225. sz- a-) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, a H. Samu és G. Mária között T.-Sz.-Mártonban az 1858. évi augusztus 7-én az izraelita vallás szertartásai szerint kötött házasság felbontatik s mindkét félnek uj házasságra léphetés megengedtetik; ennek folytán jelen itélet kézbesítésétől számítva 15 nap alatt köteles felperes a válólevelet a besztercze. bányai rabbi előtt kiadni és alperes azt elfogadni, ennek elmulasztása esetében a házasság felbontásának bizonyítékául jelen itélet szolgáland. Alperes vagyoni követelésével külön útra, a nőtartás iránti kérelmével pedig elutasittatik, stb. Indokok : A per adatai és a tanúvallomásokból kitűnik, hogy alperes nem fogadta el felperesnek a börtönből való kiszabadulása után tett ajánlatát, hogy őt kövesse és vele a házas életet folytassa, hanem azon feltételekhez kötötte, hogy öt ruházattal lássa el, fizessen neki külön uti költséget, tartson állandó lakhelyet és nevében pereket ne folytasson; minthogy pedig felperes a tisztességesen öltözött nőnek uj ruhát venni és azt útiköltséggel ellátni nem tudta, felperest budapesti lakására nem követte ; hasonló kísérletet ismételve tett felperes, de alperes kijelentette, hogy feltétlenül visszamenni nem kiván ; midőn pedig felperes őt külön szobába elhálásra hivta, ezt állítása szerint azért nem teljesítette, mert férje vele veszekedett, ütötte és kurvának nevezte ; tekintettel tehát arra, hogy alperes a rosz bánásmódot igazolni meg sem kísérelte és felperes ellen oly tényeket, melyeket az 1878. évben megszakított együttélés után a közeledést gátolták volna és a külön élésre okul szolgálhattak volna, a per során fel nem hozott, kétségtelen, hogy alperes a felperest ismételten keserítette s minthogy az ilyetén keserités miatt az 1873. évi november 2-án 15940. sz. a. kibocsátott udvari cancelláriai rendelet 22. § ának 5. pontja szerint az izraelita vallású felek között létrejött házasság az egyik fél ellenzése mellett is felbont-