Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

282 néh. V. Mihály utáni hagyatékban egyedüli örökösül ö mondassak ki; ellenben a többi hagyományosok a hagyományokból kirekesztessenek. Felperes azonban keresetének jogalapját elő nem adta; sőt azt ö maga megczáfolta ; ugyanis ő maga is öröklési jogát az A. B. a. végrendeletekre alapítja, melyekben alperesek, mint hagyományosok, felperes pedig mint egyik örökös vannak megnevezve, ezen végrendeletek érvényességét felperes beismerte, minélfogva azon kereseti kérelme, hogy a néh. V. Mihály utáni örökösödési jog ne a felek által közösen elfogadott végrendeletek értelmében, hanem attól eltéröleg állapittassék meg, semmi jogalappal nem bir, annál kevésbbé pedig, mivel felperes maga sem állítja, hogy a hagyományosokra nézve a végrendeletben foglalt felbontó feltétel, hogy t. i. a hagyományosok ősiség iránt pereltek volna, bekövetkezett. (1884 ápril 15-én 773. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítélete azon részében, melylyel V. Sándor beavatkozási keresetével eluttasittatik, mint nem felebbezett érintetlenül marad, B. Eszterre vonatkozó részében pedig az ezen alperest illető eljárással megsemmisíttetik, és a felperes által beadott pótkereset felperesnek visszaadatni rendeltetik ; egyéb részeiben az elsöbiróság Ítélete annak kijelentésével, hogy özvegy D. Lajosné F. Juliánná mint gyámanyja által kiskorú gyermekei, D. Lajos, Imre, Juliánná és József képviseltettek, és hogy P. Lajos perben nem állónak vétetik, helybenhagyatik. Indokok: A keresetben B. Eszternek mint elmebetegnek képviseletében B. Imre mint gondnoka idéztetett perbe, felperes azonban a kir. itélő táblának 31392. sz. a. kelt rendelvényére, sem hogy B. Eszter gondnokság alá helyeztetett, sem hogy részére B. Imre gondnokul a gyámhatóság által kirendeltetett, nem mutatta ki, sőt hogy B. Eszter önképviseletre jogosított, felperesnek 4946/85. beadványához 7. alatt csatolt 3888/81. sz. alatti gyámhatósági végzésből kitűnik, és igy nevezett alperes B. Imre állítólagos gondnok által szabályszerűen perbeidézettnek és képviseltnek tekinthető nem lévén, ezen alperesre nézve az elsöbiróság ítéletét 1881 : LIX. tcz. 39. §-ának kJ és oj pontja alapján az ezt illető eljárással együtt megsemmisíteni és felperesnek az általa beadott pótkereset visszaadását elrendelni kellett. Özv. D. Lajosné kép-