Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

képviselője 1S68/85. sz. a. kijelentette, hogy a felperesi kereset a B. kiskorúak érdekeinek sérelme nélkül volt immár elbírálható. Néhai Z. György hagyatékához tartozik az a szőiö is, melyet ö a hagyatéki iratok közt 18. M. alatt fekvő adásvevési szerződéssel még 1856. évben F. Jánostól tulajdonul megvett és haláláig birtokolt, de a mely még mindig az előbbi tulajdonos nevén áll (B. Vincze mint földtulajdonos mellett) a telekkönyvben, habár az átíratásba az eladó örökösei is a szerződésre rávezetett nyilatkozatok szerint beleegyeztek. Ezen az alperes birtokában lévő szőlőnek '^-dára a felperes örökösödési jogát, mit alperes kétségbe nem is vont, megállapítani és egyúttal részére a közös birtokot oda ítélni kellett. A vagyonközösség megszüntetését azonban árverési eladás utján elrendelni nem lehetett a telekkönyv mai tisztázatlan állásánál fogva és a telekkönyvi perbe nem vont földes szőlőtulajdonosok meghallgatása nélkül. Felpereseknek végrendelet nélkül meghalt anyja, Cz. Anna az 1881. május 30-án felvett hagyatéki leltár és B. Rudolf és Z. Károly kihallgatott tanuk vallomása szerint ingóságokat is hagyott hátra 214 frt 63 kr értékben. Ezeknek T/3-da szintén megillette a felperest törvényes örökösi jogon. Azok alperesnek időközben elhunyt férje birtokába jutottak és mivel most már a 20. sz. alatti zárlati jegyzőkönyv tanúságaként természetben nem találhatók fel, azért alperes mint k. k. gyermeke gyámja köteles az érték Vj-dát felperesnek megfizetni. Késedelmi kamat ezen érték után nem Ítéltetett, mert a kereset arra nem terjesztetett ki. Végre mi az elvont hasznokat illeti, az első bíróság Ítélete erre vonatkozó indokainál fogva és tekintettel arra, hogy alperes az első bírósági ítélet ellen nem élt felebbezéssel, felperes pedig ugyanazon ítéletnek ezen elvont hasznok iránti rendelkezését csak a kovácsműhely bére tekintetében felebbezte; alperes mint gyám 8 évre 1882. év végéig 43 frt 352/4 krban marasztaltatott. De mivel felperes keresetbe vette a további, tehát a per folyama alatti időre is ama hasznokat: azért a folyó év végéig, vagyis további négy évre még 21 frt 66V3 kr volt e czimen felperesnek megítélendő, stb.