Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

184 hó 25-től járó 6 százalék kamatát és 50 frtban megállapított perköltséget az A. alatti számlában felsorolt czéklára vonatkozó és felperes által kiszolgáltatandó közraktári jegy átvétele mellett megfizetni. Indokok: Alperes beismeri, hogy az A. a. számlában felsorolt 5000 kilo des Barres-féle tojásdad sárga és 5000 kiló hosszú német-sárga czéklát, kilóját 41 frankkal számítva, megrendelte, de azt állítja, hogy az emiitett árut, mivel az a kikötött minőségnek meg nem felelt, s a zsákok megkülönböztetőleg megjelölve nem voltak, felperes meghatalmazottja Molláth György rendelkezésére bocsátotta, hogy azt Molláth György elfogadta, és hogy erről felperes ugy alperes, mint M. György által haladéktalanul értesíttetett. Ezen állítás felperes által tagadtatván, alperes arra nézve, hogy az árut M. György rendelkezésére bocsátotta s ez azt elfogadta, perrendszerü bizonyítékot nem hozott fel, mert az ezen körülményre vonatkozó tagadólagos főesküvel alperes felperest nem saját személyében, hanem M. György személyében, mint a kinek ténye által felperes állítólag kötelezve lett, tartozott volna a perrendt. 225. §-a értelmében megkínálni; ezen eskü tehát alkalmazható nem volt. De nem volt megítélhető a tagadólagos főeskü felperesnek arra nézve sem, hogy a kérdéses árut a hiányok megjelölése mellett neki alperes haladéktalanul rendelkezésére nem bocsátotta, mert alperes az árut a keresk. törvény 345. §-a szerint csak azon esetben volt volna jogosított át nem venni és felperes rendelkezésére bocsátani, ha azok a szerződési vagy törvényi kellékeknek meg nem feleltek volna; azonban alperes arra nézve, hogy miben állottak ezen hiányok, melyekről felperest állítólag értesítette, mi bizonyítékot sem hozott fel, illetőleg ezen körülményre a főesküt ki nem terjesztette, és így az árut alperes részéről nem kifogásoltnak kellett tekinteni. Végre azon állítólagos körülményből, hogy M. György a kérdéses áruval F. Sámuelt is megkínálta, csak az lenne vélelmezhető, hogy M. György a kereseti árura F. Sámuel személyében más vevőt is keresett, kinek azon esetre, ha az alperessel kötött eladási ügylettől elállási jogát érvényesíteni kívánná, eladhassa, de nem lenne következtethető az, hogy az árunak alperes részéről rendelkezésre bocsátását a kínálás alkalmával már tényleg elfogadta. F. Sámuel tanú-