Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

137 rozni nem tudja, mert felek között felperesnek R. Kelemen ellen -az időben létezett követelésének átvállalásáról volt szó, hogy pedig ezen követelés a kereseti összeget képezte, per folyamán kétségbe nem vonatott; T. Demeter kijelentése ennélfogva csakis a kereseti összegre vonatkozhatott. Alperes kötelezettségén nem változtat az, hogy felperes R. Kelementől a kérdéses alkalommal kereseti követelése fejében váltót kapott és hogy ezen váltó fizetésére nézve felperes és R. Kelemen között egyezkedési kísérletek folytak; mert felperesnek követelési joga R. Kelemen ellen a keresk. törv. 20. §-ához képest meg nem szűnt; azt pedig, hogy R. Kelemen a kérdéses követelést már tényleg kifizette volna, alperes maga sem vitatta. Végre felperes jogára befolyással nincs a 2 . alatti közjegyzői okirat L 4. pontjában érintett megállapítás, mert az szerződő feleknek egyoldalú jogcselekményét képezi, melyhez, hogy felperes is hozzájárult és szerzett jogáról lemondott volna, mivel sem bizonyittatatt, stb. (1886 január 13. 4889. sz. a.) A magy. kir. Curia: A rr.ásodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy midőn alperes R. Kelemennek lippai kereskedő-üzletét átvette, alperes kötelezte magát az üzleti előde ellen fenállott és átvett fűszeráruk vételárából származott 270 frt 96 kr. követelését azonnal kifizetni. E szerint nyilvánvaló, hogy felperes keresetének jogalapját •átvállalási szerződés képezi; ekép egészen közömbös, vajon alperes R. Kelemennek üzletét, avagy kereskedelmi üzletében elhelyezve volt áruczikkeket vette meg és át; és miután felperes czég a tartozásnak alperes részéről történt átvállalására nézve, a másodbiróságnak e tekintetben helyesen kifejtett indokai szerint G. Sándor tanúnak vallomásával félbizonyitékot állított elő, ezen fél bizonyíték kiegészítésére felperes czég egyik tagja, N. Farkasnak, mint a ki alperes kötelezettségét elfogadta, a póteskü helyesen ítéltetett meg. Nem lehetett tekintetbe venni alperesnek azon kifogását, hogy mint R. Kelemennek kereskedői üzletében volt áruczikkeit tényleg meg- és átvette, a 2 •,. alatt felhozott közjegyzői okirat