Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)
10 I tott, hogy midőn 1883. évi november hó folyamán T, István házánál tartott zajos mulatság közben a jelen voltak H. András községi éji őr általa mulatság abban hagyására felszólittattak, ezen felhívásnak nemcsak ellenszegült, hanem az éji őr kezeiből a puskát kivévén, azzal huzakodásba bocsátkozott s tettleg is bántalmazta s ez által rajta az orvosi látleletben jelzett s a mai végtárgyalás folyamán a kir. tszéki orvos által előadott felülvélemény szerinti súlyos testi sértést ejtette, mely ténykedése által a Btk. 301. §. szerint minősülő súlyos testi sértés büntette kétségtelenül megállapítva lévén, őt ezen bűntettben bűnösnek kellett kimondani. Ellenben a Btk. 165. §. szerint minősülő hatóság elleni erőszak bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentendő volt vádlott, mert a községi elöljáróság által kiállított bizonyítvány szerint H. András nem felesketett, hanem csak szóbeli szerződéssel felfogadott községi éji őr s igy a Btk. 166. §. értelmében ő hatósági közegnek nem tekinthető. Ugyancsak I. r. vádlottnak saját beismerésével igazoltatott azon körülmény, hogy H. József II. r. vádlottal együtt Sz. József pinczéjét álkulcs segélyével kinyitotta, s onnan ezen károsult által 6 frtra értékelt bort és 1 frtra értékelt almát lopott el; továbbá ugyanezen vádlott társával S. János kárára egy pár hizott kacsát, nem különben egyedül ugyancsak S. Jánostól egy mérő 5 frtra értékelt chevalier-árpát, 2 drb vasvillát, 2 véka szőllőt, 1 fejkendőt, 1 frt 30 kr. készpénzt, 13 frt 50 kr. készpénzt, egy 90 krajczárra értékelt borotvát, egy mérő finom lisztet, két kolbászt és két darab szalonnát lopott el, a bort bűntársaival együtt megitták és a réczét megették ; a borotvát egy ismeretlen embernek 30 krért eladta; a 13 frt 50 krt elmulatta, a lisztet, kolbászt és szalonnát pedig V. János 3-rendü vádlottnak 2 frt 50 krért eladta ; vádlottnak szintén önbeismerésével igazoltatott, hogy S. János udvaráról egy 60 krra értékelt hidastáblát lopott el. Vádlottnak ezen önbeismerésén alapuló bűncselekményein kivül S. Sándor több ingósága és készpénze ellopását panaszolja ; melyekre nézve azonban a tettességet vádlott határozott tagadásával szemben beigazolni nem lehet. Mindezeknél fogva tekintettel arra, hogy vádlott ezen lopá-