Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

6o a mai napig meg nem felelt: a félévenként esedékes részleteket,, nehogy a felperes s nejének eltartására is alapul szolgáló ingatlanok elárvereztessenek, felperes a sajátjából fizette le, alperes jogelődje helyett; s ezt felperes Sz. István tanúvallomása mellett pótesküjével kívánta bizonyítani s az A—/. alatti bizonyítékok figyelembe vétele mellett kérte alperest mint egyedüli örököst marasztaltatni. A perbeli bizonyítékok megfontolása után, a kereshetőségi jog megalapításával, a per kimenetelét a póteskütöl kellett függővé tenni; mert i. maga alperes beismeri, hogy ő özv. L. Lajosné, illetve saját neje L. Gizellának végrendeleti örököse, kiktől a hagyatéki bíróság által már átadott örökséget nyerte. 2. Az A. osztályos egyességből kitűnik, hogy alperes jogelődje határozott kötelezettséget vállalt, a reá teljes tulajdoni joggal átruházott ingatlanokért az iránt, mikép ezen ingatlanokat terhelő 5250 frt tartozás után esedékes tőke- s kamat-törlesztést eszközölni fogja. — Ha tehát ő vagy jogutóda annak meg nem feleltek, kétségtelen, hogy felperesnek, kinek ugy saját érdeke, mint neje eltartása iránti kötelezettsége szempontjából joga volt, hogy az egyúttal eltartásukra is alapul szolgáló, s jelzálogul lekötött ingatlanokat megmenthesse, azon kötelezettséget néhai L. Lajosné, illetve jogutóda helyett teljesíteni; s a mennyiben azt teljesítette, kétségtelen, hogy az A. szerint tartozatlan fizetést teljesített, a melyet az adóstól visszakövetelni joga van. 3. Jelen per elbírálásánál tehát döntő körülmény levén az, hogy felperes saját személyében teljesítette-e néhai L. Lajosné, illetve jogutóda helyett a kérdéses fizetéseket ? Erre nézve pedig, eltekintve attól, hogy az illető hitelintézeti tartozási könyv birtokjoga felperesre nézve azon vélelmet állapítja meg, hogy a fizetéseket ő teljesítette, a per során pedig félbizonyitó erővel begyőzetett azon körülmény is, hogy felperes a jelzett fizetéseket sajátjából eszközölte, mert Sz. István tanú határozottan vallja, hogy való az, miszerint 1876 július 12-e után özv. L. Lajosné haláláig mindig V. József teljesítette a fizetéseket, sőt tanú előtt L.-né ki is jelentette, hogy a kérdéses követelés törlesztésére fordított összegeket mindig V. Józseftől kapta, sőt a fizetett összeg