Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

44 Indokok: Alperes kifogásaiban a kereseti váltón létező elfogadás aláírásának valódiságát határozottan nem tagadta, mert azon ellenvetése, hogy ö 1884. évi sem június elsején, sem július elsején H.-Oklándon, hol a váltó kiállíttatott, nem volt és ezen napokon ott váltót ki nem állított, az aláírás megtagadásának nem tekinthető, a mennyiben a váltó elfogadásának érvényessége nem feltételeztetik attól, hogy az a váltó kiállításának helyén és napján eszközöltessék, stb. A mi alperesnek azon ellenvetését illeti, hogy a váltó elfogadásakor, nagyfokú ittasság folytán, beszámithatlan állapotban volt és ezért elfogadói aláírása érvényes váltónyilatkozatot nem képezhet; tekintve, hogy a tárgyalás alkalmával az alperesi perbeszédben a váltóelfogadás ideje és körülményei és az akkor történtek egész részletesen és tüzetesen vannak előadva, a nélkül, hogy csak jelezve is volna, hogy mindazok tudomását alperes nem saját közvetlen tapasztalatából, hanem már ott jelen volt személyek előadásából meriti; tekintve továbbá a váltón létező alperesi aláíráson mutatkozó szilárd kézvonást, mindezek már magukban véve kizárják azt, hogy alperes más akkoriban nem öntudatosan cselekedett volna, mely körülménynyel szemben az e részben felhívott és kihallgatott tanuknak vallomása figyelembe nem jöhet. Mindezeknél fogva és minthogy a váltó különben minden törvényes kellékekkel el van látva, azon alperesi ellenvetés pedig, mintha a váltókötelezettség törvény által tiltott ügyletből származnék — bizonyítva nem lett, az emiitett sommás végzést hatályában feltétlenül fen kellett tartani — és alperest a kereseti tőkében, annak kamatában és mint pervesztest a költségekben marasztalni kellett. 9(57. számú teljes-ülési döntvény). Milyen intézkedés teendő oly esetben, midőn a szabadlábon védekező vádlott a másodfokú felebbviteli bíróság ítéletének kihirdetése előtt megszökik, ha ezen ítélet irányában elmarasztalást tartalmaz, s az ellen a vádló további felebbezést érvényesít ? (909/1886. B. számhoz.)