Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

21 fejezte. E részben az O. alatti levél semmit sem bizonyíthat ; az pedig éppen valótlan állítás, mintha az atya E. alatti végrendeletét csak azután irta volna alá, miután felperes és alperesek között oly megállapodás jött létre, miszerint ezek felperes örökrészéből adósságait kifizetik és a maradványt felperesnek kiadják, mert az E. alatti végrendelet, melyben az atya (alperes) fiainak kötelességévé teszi, hogy a végrendeletnek érvényt szerezzenek, 1877. ápril. 16-án kelt, mig ellenben alpereseknek felperesre vonatkozó azon első megállapodása (6. sz.), melyben kijelentik, hogy a végrendeletnek betű szerinti alkalmazását felperes irányában méltányosnak nem tekintik, 1877 november 18-án jött létre s ennél még későbbi kelettel birnak az R., S. és 7. sz. alatti levelek, mely utóbbiban felperes azt kéri, hogy a mit testvérei neki szántak, azt hitelezői kielégítésére fordítsák és a 8. sz. a. megállapodás, melyben alperesek készeknek nyilatkoznak, a hitelezők kielégítésére bizonyos összeget fordítani. Alaptalan másodszor felperesnek azon állítása is, hogy alpereseknek az atya halála után véghezvitt jogcselekvései színlegesek és ideiglenesek voltak. Ha annak, hogy az atya végrendelete színleges volt, van is értelme, mert habár a föntebbiek szerint is nem való, de magában véve lehetséges volna az, hogy az atya csak színlegesen tagadta volna ki felperest az örökösödésből, azonban valódi szándéka az volt, hogy felperes örökrésze a hitelezők elől elvonatván, felperes és családja részére megmentessék: azonban nincs értelme annak, hogy alperesek jogcselekvései színlegesek legyenek ; mert a fenforgó esetre alkalmazva a szinlegesség csak abban állhatna, hogy miután alperesek egy bizonyos összeggel felperes hitelezőinek kielégítését magukra vállalták és egy bizonyos összeget felperes és családja részére biztosítottak, alperesek czélja nem az volt, hogy felperes hitelezői kielégítést nyerjenek és egy bizonyos összeg felperes és családja részére biztosíttassák. Ezt maga felperes sem állítja, sőt ellenkezőleg azt állítja, hogy a jogcselekvények valódi czélja éppen az volt, hogy hitelezői kielégíttessenek és egy bizonyos összeg felperes és családja részére biztosittassék. A különbség csak az, hogy felperes azt állítja, hogy a hitelezők kielégítése után fönmaradt összeget alperesek neki kiadni kötelezték; az azonban, hogy az állítólag