Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

n6 fia megölésére irányult szándékát, ugyanazért vádlottat a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében bűnösnek kellett kimondani. Nem vehető tekintetbe vádlott azon mentsége, hogy fia által bottal megtámadtatván, a rá intézett ütések folytán jogos védelemből ragadta fel a szék lábát és ütötte le fiát, mert a tettlegesség kezdetén kivülök más nem lévén jelen, ezt bebizonyítani képes nem volt, de e körülmény még bebizonyítás esetében sem volt volna tekintetbe vehető azért, mert túllépte a vádlott a jogos védelem határát az által, hogy a már tehetetlenné tett fiára még azután is súlyos ütéseket intézett és különösen, testének ama nemesebb részére, melynek súlyos megsértése által a halál előidézését önmaga beláthatta stb. (1885 május 5. 4212.) A m. kir. Curia: mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával a vádbeli cselekmény a Btk. 306. §-ában meghatározott, de a 307. §. első bekezdése rendelkezésének megfelelő, erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntettének minősittetik, H. Ádám vádlott ebben mondatik ki bűnösnek és az utóbb idézett törvényszakasz alapján a 91. §. alkalmazásával iV2 évi börtönre ítéltetik. Egyebekben stb. Indokok : Az orvosi hullabonczolat és vélemény, D. Jánosné tanúvallomása és vádlott azon beismerése, hogy ö ejtett a megholtra egy-két ütést, megállapítják az oki összefüggést vádlottnak cselekménye és H. Mártonnak halála között. Arra nézve, hogy vádlott a Btk. 79. §-ának megfelelő jogos védelemben vagy a jogos védelem határainak az idézett szakasz utolsó bekezdése szerint nem büntethető tulhágásával ejthette volna a halált okozott sértést: a vizsgálat és végtárgyalás nem szolgáltat bizonyítékot, mert a mint vádlott maga beismeri, ő ment utána a tanyára felment fiának ; vádlotton a tettleges bántalmazásnak semmi nyomai nem mutatkoztak; maga sem állítja, hogy fiának bántalmazási kísérlete sikerült volna; fejszét vagy baltát pedig, melyet a meghalt vádlott állítása szerint fejére csapott volna, nemcsak hogy senki sem látott a meghalt kezében, ily eszköz bűnjelként lefoglalva és felmutatva nincs, sőt ha bizonyítva volna is, hogy fejsze vagy balta volt a cselekmény színhelyén, e körülmény tekintettel az orvosi szakvélemény ama kifejezésére, hogy a halált okozó sértés egy tompa, szilárd sújtó-