Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)
"5 A végtárgyalás folyamán kihallgatott tanuk n. H. Márton erőszakos, durva, fenyegető és iszákos tulajdonságát bizonyítják. A tények lényegére vádlott beismeri, hogy fiát egyszer megütötte fejbe, az erőszakosan életét fenyegető támadás elkerülése végett. Ezen önbeismerése azonban özv. D. Jánosné hit alatt kihallgagott, vádlott által azonban tagadott vallomásával, mely szerint vádlott fiára, midőn az már elesett, kétszer még ráütött, ugy a bonczlelettel, mely a mellen, homlokon és kézen bőrsurlódásokat és lehorzsolásokat is igazol, ellenkezik. Ezen, valamint a hullán -észlelt számos ütlegelés nyomai által az önvédelem határain kivül cselekvő vádlott tevékenysége beszámitandónak minősül; mert az életét és testi biztonságát fenyegető veszélyes támadás nem volt a Btk. 167. §-ában jelzett oly fenyegetés és oly természetű, mely a fenforgott körülmények közt az ittas fiu által megtámadott vádlottban a veszély közvetlen bekövetkezése iránt alapos félelmet gerjesztett volna s igy az önvédelemre szükséges ellentállás határain tulment, s cselekménye mint beszámítható és a végeredményt előidéző tevékenység büntetés alá volt veendő stb. (1885 január 16. 189. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla a minősítést és büntetési tételt illetőleg a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy vádlott bűnös a Btk. 299. §-ába ütköző és a 281. §. 3. pontja szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettében és azért vádlottat a 92. §. alkalmazásával 3 évi fegyházra és 6 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok : D. Jánosné tanúnak vallomása szerint H. Márton, a vádlottnak fia, a vádlott által történt leveretés következtében már a földön feküdt, tehát ártalmatlanná volt téve akkor, mikor nevezett tanú a tett színhelyére érkezett, ennek daczára vádlott még azután is a széklábbal fiának fejére és hátára ütött, mely utóbbi ütések folytán H. Márton a pinczehajlékból vánszorogva távozni szándékozván, az ajtóban összerogyott; tekintettel arra, hogy a bonczjegyzőkönyv és erre alapított szakértői vélemény szintén megerősíti tanúnak ama vallomását, a mennyiben az elhaltnak hulláján több súlyos sértéseket tüntetett fel; ama körülmény tehát, hogy vádlott a már ártalmatlanná tett fiát még azután is súlyosan bántalmazta; kétségen kivül bizonyítja vádlottnak a 8*