Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)

Q6 ségeire vonatkozó határozatait a kötelezettség keletkezése, terjedelme és tartama tekintetében, szabályok, vagy külön megállapodások által nem módosíthatnák. Ehez képest midőn felperes a L. B. czimjére Königinhofba szállitandólag 1884. nov. 8-án feladott 10015 kilo rozsra nézve 1884. november 10-én akként rendelkezett, hogy az ne az eredeti czimzettnek, hanem az útirány megváltoztatásával P. Lajosnak Schlackenwerthbe szállíttassák ; tekintettel arra, hogy az áru már útban volt, joga volt alperesnek a k. törvény rendelkezéseitől eltérőleg az útirány változtatása folytán felmerülhető minden kárért a felelősséget magáról elhárítani s felperessel ily értelemben megállapodni. Hogy pedig felperes az áru tekintetében valóban teljes felelősséget vállalt, bizonyítja a z7, alatt, általa valódiság tekintetében nem kifogásolt nyilatkozata; de abból, hogy a 37. alatt levelében maga beismeri, hogy az ujabb rendelkezés idején az áru már nemcsak a feladási, hanem Debreczen állomásról is továbbítva volt, okszerüleg következik is, hogy annak tudatában adott alperesnek ujabb rendelkezést, hogy az ebből eredhető károkért a felelősséget alperes el nem vállalhatja, illetve, hogy az felperest terhelendi. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett, stb. (1885. november 6. 30385. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét az ellenvégiratban elkésetten bemutatott s ennélfogva figyelembe nem vehető 37. alatti levélre alapított indok elhagyásával, az abban felhozott egyéb indokokból és még azért is helybenhagyja, mert a k. t. 404. §. rendelkezése nem csak szabályrendeletekkel, hanem szerződéssel vagy külön megállapodással is módosítható, a 2*/. alatti irat pedig peresfelek között ily külön megállapodást képez ; mert azon értelmezés, melyet felperes válaszában és felebbezésében a z'l. a. nyilatkozatnak tulajdonítani kiván, hogy t. i. e nyilatkozat alperest csak annyiban védi, a mennyiben az ujabb rendelkezés egyáltalában nem teljesíthető (minthogy az árut a vasút a czimzettnek már kiadta) vagy csak elkésetten, vagy hoszszabb idő alatt teljesíthető, mint mennyi a határidő biztosításánál fogva az áru megérkezésére nézve engedve van, és hogy ő a