Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XV. kötet (Budapest, 1886)
74 onnan a Tobány-utczában levő K. Antal házáig s innen vissza a K. Pál házáig megtett; következőleg D. Napóleon tanúvallomása s a helyi és időbeli körülményeknek egyezése igazolja, miként vádlott csakugyan volt a tett színhelyén ; minthogy pedig elhalt F. Pál II órakor találtatott vérében fetrengve K. Péterné által, kit nyöszörgése szólított ki a házból s így kétségtelen, hogy megszuratása Vaii — n óra között történt, holott vádlott csak 11 órakor jelent meg K. Pál házában ; nyilvánvaló, hogy vádlott nemcsak volt a tett szinhelyén, hanem éppen azon időben járt arra, a mikor F. Pál megszuratása megtörtént. Továbbá igazolva van a bűnös öntudat is, mely visszatükröződik vádlottnak a kérdéses alkalommali magatartásában. Vádlott ugyanis jólehet K. Joachim által megsérelmeztetett, mégis, a mint maga is beismeri, nem haza ment, hanem egész szokatlanul, mert még soha sem tette, K. Pálékhoz ment állítása szerint, hogy magát a vérből kimossa és azoknál hált. Vádlott ezen szokatlan magatartását azzal indokolja s K. Pálék előtt is azzal indokolta, hogy haza menni ily megsérelmezett állapotban a feleségétől röstel, illetőleg fél. Ezen indok azonban nem felel meg a valóságnak ; mert feleségével rosz viszonyban nem volt s különben is más feleségével tilos viszonyt folytatván, sokkal kevésbbé ismerte el a feleség jogait, hogy sem ily csekély botlás miatt a röstelkedés vagy félelem elfogulttá tehette volna s a haza nem térésre ezen elfogultság indította volna. A valódi lélektani indok, mely vádlottat erre bírta, nem volt egyéb, mint maga a bűnös öntudat, s hogy ebből kifolyólag bűnös tettét elpalástolni akarta annyival is inkább, mert ha ápolásra lett volna szüksége, már csak ezen okból is haza kellett volna mennie, de nem is ment ő a végett, mert K. Pál tanúvallomása szerint vádlott náluk meg sem mosakodott. Végre öt tanú hit alatti vallomása igazolja, miként előttük elhalt F. Pál sértett Z. D. József vádlottat nevezte meg tettesként, sőt gyóntató atyja, K. Gábor segédlelkész előtt, kinek vallomására értelmisége s társadalmi állásánál fogva nagy suly helyezendő azon ünnepélyes pillanatban, a midőn ez őt a halálra előkészítette s ez alkalommal figyelmeztette, hogy élete utolsó perczeiben ártatlant hamisan ne vádoljon, határozottan kijelen-