Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIV. kötet (Budapest, 1886)

3» A budapesti kir. tábla: Az elsöbiróság neheztelt ítélete indokain felül még azért is helvbenhagyatik: mert a takarékpénztár által a felperesi megbízottnak és a betéti könyvecske felmutatójának kiszolgáltatott pénz a kifizetés perczében a megbízó tulajdonává vált, annak egészben vagy részletben elidegenítése tehát nem a kifizető takarékpénztár, hanem a megbízó tulajdonos kárával jár és mert felperes megkárosítása nem az üzleti könyv és a betéti könyvecskének meghamisításából származván, hanem a megbízott által tényleg felvett összeg egy részének ki nem szolgáltatásából eredvén, az eredeti valódi bevezetések hamisítása pedig csupán utólag és a kiszolgáltatott összegek részleges visszatartásának elpalástolására szolgálván, felperesnek azon állítása, miszerint e hamisítások a megbízottnak takarékpénztári tisztviselői minőségében követtettek el és ebből vont azon következtetése, hogy a takarékpénztár a kellő ellenőrzés elmulasztása folytán a közegei tényeért felelősséggel s igy alperes megkárosításáért kárpótlással tartoznék, mint minden alapot nélkülöző figyelembe nem jöhet. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, köteleztetik alperes jelen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt, felperesnek 900 frt tökét s ennek 1881. évi július hó i-től számitandó 6'0-os kamatait megfizetni. Indokok: Az eredetben becsatolt takarékpénztári könyvecskéből kitetszik, hogy 1880 jul. 2-án a kiadási rovatban betűvel négyszáznegyvenkét frt 73 kr., számokkal pedig csak 142 frt 73 kr. van bejegyezve, hogy 1881 jan. 3-án betűvel négyszázhúsz frt, számokkal pedig 120 frt és végre 1881 július i-én négyszázhuszonöt forint 78 kr., számokkal pedig 125 frt 78 kr. jegyeztetett be és hogy B. L. könyvelőnek mindhárom esetben a betűvel bejegyzett összeg fizettetett ki, a ti minden egyes fizetésnél 300 forintot, tehát összesen 900 frtot magának megtartott, felperesnönek pedig csak a számokkal kitüntetett összegeket adta át. Valamint kitűnik az is, hogy ezen csalás elpalástolása végett, a betűvel kiirt összegeknél az n betűt eltörülte oly czélból, hogy négyszáz forint helyett, egyszáz forintot tüntessen elő, mi által a betűvel beirt összegek megfeleltek a számokkal beirt összegeknek. Ezen eljárás folvtán a takarékpénztárból szabályellenesen